„Talán a három legnehezebb emberi feladat: elviselhető kamasznak, elfogadható betegnek és kellemes öregembernek lenni.” 85 éves lenne Popper Péter pszichológus, pszichoterapeuta, egyetemi tanár.
„Akiben zűrzavar van – zűrzavart hoz létre környezetében. Akiben rend van – rendet teremt maga körül” – írta A belső utak könyvében Popper Péter, aki 1933. november 19-én született Budapesten, itt is nőtt fel, egyetemi tanulmányait az ELTE-n és a Lenin Intézetben végezte. 1957 és 1960 között a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola előadójaként, majd a Fiatalkorúak Átmeneti Nevelőintézetének pszichológusaként dolgozott. 1960-tól 1963-ig az ELTE Jogtudományi Karának büntetőjogi tanszékén volt aspiráns. 1963-tól 1967-ig a Budapesti Orvostudományi Egyetem I. számú Gyermekklinika pszichológiai osztályának tudományos munkatársaként dolgozott, 1967-től 1980-ig pedig főmunkatárs volt ugyanitt.
1980 és 1992 között a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen (SOTE) az orvos-pszichológiai oktatási csoportot vezette klinikai gyermekpszichológusként, majd pszichoterapeutaként. A modern klinikai pszichológia egyik vezető alakjaként szervezte a hazai klinikai gyermekpszichológiát, beleértve az egyetemeken kívüli tanfolyamokat is, meghatározó szerepet játszott a magyar klinikai pszichológusok egész nemzedékének szakmai fejlődésében. 1980 és 1984 között a SOTE docense, 1984-től 1992-ig egyetemi tanára volt.
1974 és 1990 között a Magyar Pszichológiai Szemle főszerkesztői tisztségét is betöltötte. Tagja volt az MTA Pszichológiai Bizottságának, valamint az MTA Tudományos Minősítő Bizottsága pszichológiai szakbizottságának. A Népjóléti Minisztérium Klinikai Pszichológiai Kollégiumának is elnöke volt (1989-1991). Amikor 1992-ben nyugdíjba vonult, lemondott minden hazai közéleti funkciójáról.
Nyugdíjazása után néhány évig az izraeli Bar-Ilan Egyetem vendégprofesszora volt. 1994-ben tért haza, és 1996-ig Horn Gyula miniszterelnök személyes tanácsadója volt. Az ELTE-n, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, a Rabbiképzőben és a MÚOSZ Újságíró Iskoláján tanított. 1986 és 1994 között a Nemzetközi Alkalmazott Pszichológiai Társaság Végrehajtó Bizottsági tagja volt. A pszichológiai tudományok kandidátusa tudományos fokozatot 1969-ben szerezte meg. 2006-ban Demény Pál-emlékéremmel tüntették ki.
Főbb művei: A kriminális személyiségzavar kialakulása (1970), Személyiségünk titkai (Ranschburg Jenővel, 1978), A belső utak könyve (1981), Az orvosi pszichológia alapkérdései (1983). 2001-ben látott napvilágot A valláspszichológia néhány fontos kérdéséről című könyve.
Eredetileg szépírónak készült, versírással is próbálkozott, de évtizedeken át csak az asztalfióknak dolgozott. Legismertebb szépirodalmi művei és esszéi: Színes pokol (1991), Hogyan öljük meg magunkat? (1991), Az Istennel sakkozás kockázata (1995), Istenek órája (1996), Fáj-e meghalni? (1999), Tűz a hegyen – Izraeli napló és elmélkedések (2000), Van ott valaki? (2001), A tigris és a majom (2002), Ők – én vagyok (2003), Az Írás-sorozat (2004), „Részemről mondjunk mancsot” (2004), Várj amíg eljön az órád – Rekviem Indiáért (2005), Út az istenektől Istenhez (2007), Hordaléktalajon (2009) című kötete, amelyben verseket, színdarabokat, novellákat és naplójegyzeteket gyűjtött össze az elmúlt évtizedekből. Színdarabokat is írt: Isten komédiásai (1985), Útvesztő (1987), Kék balett (1988).
„Ha valamitől fél az ember, azt meg kell élni!… Erre mondta az ókorban Epiktétosz, hogy nem a dolgok gyötörnek meg minket, hanem a dolgokról alkotott képzeteink. Azzal kell valamit kezdeni, ami fölnagyítja, rémekké növeszti a minimális jelentőségű történéseket és szorongásokat.” (Popper Péter: Lélekrágcsálók)
Hosszú időn keresztül különböző alternatív gyógymódokkal és az ázsiai pszichológiák magyarországi népszerűsítésével is foglakozott. Olvasóival, közönségével megismertette más kultúrák gondolkodását, vallását. Hivatásának tekintette a pszichológia, később a valláspszichológia tudományának népszerűsítését. Rádiós és televíziós szerepléseivel, előadásaival, tanfolyamaival és könyveivel sokat tett azért, hogy a magyar média, a magyar társadalom megértse a modern élet feszültségeinek lehetséges kezelési módjait, azt, hogy a pszichológiának milyen nagy szerepe van az ember mentális egészségének alakításában. Kivételes személyisége számtalan emberre hatott, művei, szavai, gondolatai a legmélyebb emberi érzéseket érintették, az élet legalapvetőbb kérdéseit járták körbe humorral, közérthetően, az olvasóval, hallgatóval közösen. Popper Péter 2010. április 16-án Budapesten hunyt el.
