„Szőke haj és fekete szem, ilyen kombinációval sem találkozni mindennap. Próbáltam nem fixírozni a lábát. Pedig a kedd délutánok istene a jelek szerint arra jutott, hogy megérdemlek egy kis kedélyjavítót.” Benjamin Black krimije az 1950-es évek Los Angelesébe visz el.
Az 1950-es évek elején járunk, Los Angelesben. Philip Marlowe magányos és nyughatatlan, mint mindig, és nem kapkodnak érte az ügyfelek. Aztán egy nap új kliens érkezik: a fiatal, gyönyörű és drága ruhába öltözött Clare Cavendish arra kéri, hogy találja meg volt szeretőjét, egy Nico Peterson nevű férfit.
A magánnyomozó hamarosan nemcsak arra eszmél, hogy képtelen ellenállni a fekete szemű szőkének, hanem arra is, hogy Bay City egyik leggazdagabb családjának ügyébe gabalyodott bele.
A Benjamin Black álnév John Banville-t, A tenger című Man Booker-díjas könyv szerzőjét takarja, akit személyesen kért fel a Raymond Chandler Hagyaték egy új Marlowe-regény megírására.
A címre kattintva beleolvashatsz regénybe:
Benjamin Black: A fekete szemű szőke
(részlet a regényből)
„Egy nap berregni kezdett a csengő, vagyis valaki kinyitotta a kinti ajtót, aztán hallottam, hogy egy nő átsétál a váróhelyiségen, és egy pillanatra megáll az irodám ajtaja előtt. A fapadlón kopogó magas sarkú hangja mindig elindít bennem valamit. Már éppen kiszóltam volna az erre a célra tartogatott baritonomon, bízhat-bennem-detektív-vagyok stílusban, hogy nyugodtan beléphet, amikor belépett ő magától is, bármiféle kopogás nélkül.
Magasabb volt, mint amilyennek az ablakból tűnt, magas és vékony, a válla széles, a csípője keskeny. Más szóval a zsánerem. A kalapjának fátyla is volt, inom, pöttyös fekete selyem, pont az orra hegyéig ért – szép kis orrhegy volt, egy nagyon szép orré, arisztokratikus, de nem túl vékony vagy hosszú, egyáltalán nem olyan, mint Kleopátra túlméretes hetije. Könyékig érő, halvány krémszínű kesztyűt viselt, passzolt a kosztümjéhez, és valamilyen ritka állat irhájából készült, amely vélhetően azzal töltötte rövid életét, hogy vidáman ugrándozott alpesi kőszirteken. Kedves mosolya volt, barátságos – már persze csak egy bizonyos pontig –, és kissé féloldalas a maga vonzóan kaján módján. A haja szőke volt, a szeme fekete, fekete és mély, akár egy hegyi tó, és ízlésesen elkeskenyedett a külső szemzug felé. Szőke haj és fekete szem, ilyen kombinációval sem találkozni mindennap. Próbáltam nem fixírozni a lábát. Pedig a kedd délutánok istene a jelek szerint arra jutott, hogy megérdemlek egy kis kedélyjavítót.”
Benjamin Black: A fekete szemű szőke, fordító: Roboz Gábor, Gabo, krimi, 376 oldal, 2018. április
