Szerb Antal szerint Arany János nem csak az irodalmi élet vezető egyénisége volt: “minden szál hozzá vezetett, minden szál tőle vezet. A magyar szellemi életnek ő a sugárzási központja”.
Mit jelentett Arany Jánosnak Szalonta és mit jelent(ett) Szalontának Arany János? Arany János fiatalkori éveiről és szülővárosához fűződő viszonyáról szól a 2017-ben megjelent Arany Szalontája, Szalonta Aranya című ismeretterjesztő képes album. Bármilyen megemlékező kötet is jelenjen meg a legválasztékosabb szókincsű magyar költőnkről, a figyelem a magyar nyelv sokszínűsége, játékossága felé is fordul.
Arany János szülőföldjéhez való viszonyáról és Nagyszalontán töltött fiatalkori éveiről nyújt izgalmas áttekintést a képes album, amely legnagyobb epikus költőnk születésének bicentenáriumára született meg. A sajátos nézőpontú mű elsősorban azt vizsgálja, hogy mit adott Arany Jánosnak Szalonta, másfelől mit jelentett és mit jelent ma ő a szülővárosának, és hogyan ápolják örökségét.
Az album abból a megállapításból indul ki, hogy Arany János szellemét, nyelvét, művészetét csak az előzmények és adottságok, vagyis a szülőhelye történetének és családi gyökereinek vizsgálatával lehet igazán megismerni és megérteni. Éppen ezért három nagy fejezetben tárgyalja Nagyszalonta múltját, az Arany család történetét, a költő gyermek- és ifjúkorát, valamint a Szalontára való visszavágyódás és a hazatérés tervezgetésének időszakát. Emellett a kötet arról is számot ad, hogy a „legmagyarabb költő” emlékét hogyan ápolják halála óta a szülővárosában. Külön fejezet tárgyalja például az Arany János Emlékmúzeum történetét, amelyet 1899-ben avattak fel a költő tiszteletére a Csonka-toronyban, miután Arany László apjának összes emléktárgyát ennek az intézménynek adományozta.
Az Arany Szalontája, Szalonta Aranya című albumot, Dánielisz Endre nagyszalontai helytörténész, Faggyas Sándor újságíró és Patócs Júlia, a nagyszalontai Arany János Művelődési Egyesület elnöke művét a Méry Ratio Kiadó adta ki a Magyar Nemzeti Bank Pallas Athéné Domus Concordiae Alapítványa támogatásával.
Az Arany Szalontája, Szalonta Aranya című album nem tudósoknak készült, szerzői sokkal inkább kedvcsinálónak szánták olyanok számára, akik jobban meg szeretnék ismerni Arany Jánost. A kiadó minden részletre kiterjedő figyelmét azzal példázta, hogy a könyv betűtípusát is úgy választották, hogy az Arany János kézírására hasonlítson.
ARANY JÁNOS: SZÜLŐHELYEM
Szülőhelyem, Szalonta,
Nem szült engem szalonba;
Azért vágyom naponta
Kunyhóba és vadonba.
(1865 körül.)
Az 1838-as esztendő két nagy örömet is tartogatott a huszonegy éves Arany Jánosnak. Egyik délelőtt elmélyedve tanított az iskolában, amikor idős édesapja ezzel nyitotta rá az ajtót: „Fiam, megjött szemem világa!” A csodálatos gyógyulás megkönnyítette az életüket, s Arany György még megélte első unokája, Juliska születését. Ugyanazon évben Rozvány György kereskedő házában ismerte meg Ercsey Juliannát, egy szalontai ügyvéd árva és vagyontalan tizenkilenc éves lányát. Az ismeretségből hamar szerelem lett, s ez megérlelte Aranyban az elhatározást, hogy a nem elég jövedelmező, ugyanakkor nagyon leterhelő tanári munka helyett más állást keres, ezért 1839 elején lemondott az iskolai rektorhelyettesi posztról. A kiváltó ok egy ígéret volt: a szalontai járás főszolgabírója írnoki állással biztatta. Arany nehéz helyzetben volt, mivel kollégiumi, főiskolai tanulmányait nem fejezte be, pap, ügyvéd vagy tanár nem lehetett. Egyszerű falusi tanítóként sokáig eléldegélhetett volna, de ehhez nem érzett elhivatottságot. Maradt a jegyzőség, amihez némi előzetes írnokoskodáson át vezetett az út.
A notórius pereskedők hírében álló szalontai nép igencsak próbára tette a „kis nótárius” türelmét és tudását egyaránt. Ez utóbbit Acsádi és Kövi professzor jogi könyveivel gyarapítgatta, míg az előbbit szülői örökségként hozta magával. Tanulásával, tehetségével kiérdemelte a bíróságot megjárt emberek legnagyobb elismerését.
„Amit Arany János ítél, azt az Isten is helyben hagyja” – mondogatták a szalontaiak. Pedig igen sokféle bonyodalmas ügyben kellett igazságos ítéletet hoznia. A jegyzői munkát a legegyszerűbb nyugtától a lópasszus, marhalevél írásán át legfontosabb közigazgatási vagy törvénykezési tárgyakig pontosan és megbízhatóan végezte, s az általa fogalmazott és ritka szépírással leírt bírói ítéleteknek híre ment a megyei törvényszékeknél és úriszékeknél is. Akár városrendezési terveit, javaslatait, akár a nagy éhségen, szükségen enyhíteni akaró szervezési intézkedéseit, akár pedig az eladósodott város felvirágoztatását szolgáló elgondolásait vizsgáljuk, mindenkor a súlyos felelősséget és a közösség gondjait hordozó és szívesen vállaló emberséges ember alakja bontakozik ki előttünk.
2017-ben, a kötet bemutatóján Dánielisz Endre, a nagyszalontai Arany-kultusz éltetője elmondta, amikor 16 évesen „beállt Arany híveinek a sorába”, a költő nagyszalontai múzeumában még Arany János kihúzott fogait is őrizték. Arany gondosságára vallott, hogy ezeket is elcsomagolta, feliratozta, azonban sajnos a második világháború alatt a megmaradt gyűjtemény megfogyatkozott.
Faggyas Sándor, a könyv egyik szerzője szerint Arany Jánosnak köszönhető, hogy Nagyszalonta ma, csaknem száz évvel azután is, hogy Románia része lett, magyar és református többségű maradt. Legfőképpen Arany Jánosnak köszönheti, hogy a világ és a magyarság is a városra figyel.
Dánielisz Endre – Faggyas Sándor – Patócs Júlia: Arany Szalontája, Szalonta Aranya, FIDEM Egyesület / Méry Ratio, Nagyszalonta, 2017
