1983. november 5-én ismeretlenek betörtek a budapesti Szépművészeti Múzeumba, ahonnan hét felbecsülhetetlen értékű festményt loptak el. „Az évszázad bűnügyeként” elhíresült eset végül szerencsésen végződött, a tetteseket elfogták, s a képek is visszakerültek a helyükre.
November 11-től látható a hazai mozikban Gilberto Martinelli olasz-magyar koprodukcióban készült dokumentumfilmje, amely a Szépművészeti Múzeum 38 évvel ezelőtti kirablásának történetét és hátterét mutatja be, egyúttal egy látleletet is nyújtva a nyolcvanas évek Magyarországáról.
Raffaello 1504-ben Firenzében telepedett le, ahová Leonardo és Michelangelo híre vonzotta. Ekkoriban festett művei között szerepel azEsterházy-Madonna is, amit a pesti Szépművészeti Múzeum őriz, az Ifjú arcképe mellett. Leonardo hatását tükrözi, de új típusai, szelíd, kerek arcai mély érzelmeket és magasztos tökélyt sugároznak. Stílusa közérthetőbb, meghittebb, nyugodtabb nagy elődeinél, nem gyötörték kínzó kérdések, élete és művészete gondtalan volt.
1983. november 5-én a Szépművészeti Múzeumból egy ország megdöbbenésére hét képet elloptak, köztük Raffaello Esterházy Madonnáját.
Az évszázad rablásának is nevezett akcióban eltulajdonított, felbecsülhetetlen értékű festményeket bravúros nemzetközi együttműködéssel a nyomozók végül megtalálták és visszahozták Magyarországra.
A betörés nem csak azért okozott mély megdöbbenést, mert a Kádár-rendszer által sugallt kiemelkedő közbiztonsági helyzettel szemben mást mutatott, hanem mert ebben az ügyben látványosan összegződött a korszak valamennyi visszássága. A hivatalos jelentések dicshimnuszaival ellentétben a slamposság, a nemtörődömség, a motiválatlanság és a belefásult érdektelenség.
Az ország vezetői a rablás után újból rádöbbenhettek, a nyugati világot a vasfüggöny nem fogja megállítani, a jövőben akaratuktól függetlenül olyan dolgokkal is foglalkozniuk kell, mint a globális műkincs kereskedelem, a nemzetközi biztonság és együttműködés. És nem csak szlogenekben, hanem a gyakorlatban is.
Miközben a képeket keresték, a magyarok a Markos-Nádas duó Totyáján nevettek, mert a jelenetből, ha ez volt a célja, ha nem, az emberek többsége a rendszer kritikáját hallotta ki. Magyarországon a nyolcvanas években már nem csak a sorok között, hanem a szavak között is tudtak olvasni.
Miután a képek előkerültek, 1984-ben – 1945 után először – Budapestre érkezett az olasz miniszterelnök, Bettino Craxi. És annak ellenére, hogy hivatalosan ezt soha nem erősítették meg, az egész ország a maffia szerepéről kezdett beszélni. Ezt erősíthette az is, miszerint az elkövetőket nem adták ki Magyarországnak, az esetet rekord gyorsasággal lezárták.
A filmben az azóta is titokban tartott ügyet próbálták felgöngyölíteni, a betöréstől a képek megtalálásáig. Nincsenek végleges válaszok, de vannak megválaszolatlan kérdések. Az egykori résztvevők visszaemlékezései – kiegészülve azokéval, akik nem vállalták a szereplést – az alkotók célja és reményei szerint egyszer majd a nyolcvanas évek Magyarországának megkerülhetetlen történeti forrásává válnak. Ezért forgatták a Budapest-műveletet.
Gilberto Martinelli filmje az azóta is titokban tartott ügyet igyekszik felgöngyölíteni, a betöréstől a képek megtalálásáig. Nincsenek végleges válaszok, de vannak megválaszolatlan kérdések. Az egykori résztvevők visszaemlékezései, kiegészülve azokéval, akik nem vállalták a szereplést – egyúttal egy látleletet is nyújt a nyolcvanas évek Magyarországáról.
A Budapest-művelet
Az évszázad műkincsrablásának krónikája
(Operazione Budapest) olasz dokumentumfilm, 50 perc, 2019
Forgalmazó: Pannonia Entertainment
