Noha mára Magyarországon neve és filmjei alig ismertek, Vilma Bankyt, azaz Bánky Vilmát a némafilm időszak legnagyobb színésznőjeként tartja számon az amerikai és az egyetemes filmtörténet.
Ritka dicsőség jutott osztályrészéül, amennyiben még 1950-ben is megemlítették a legendás filmnosztalgia-filmben, a Sunset Boulevard-ban. „Nem múlt el még ezer éjfél azóta, hogy itt úszkált Bánky Vilma és Rod La Rocque” – mondja e filmben a William Holdent alakító színész, miközben a kamera Norma Desmond, a némafilm másik hangosfilm-áldozattá magasztosult hősnőjének romos úszómedencéjét pásztázta.
Bánky Vilma ugyan hasonlított Norma Desmondra abban, hogy sikerét nem tudta átmenteni a hangosfilmbe, csakhogy Bánky Vilmát ez nem tette tönkre. Az elmúlt nagyságon való síránkozás helyett ő golfozni járt, korábbi gázsiját ügyesen ingatlanokba fektetve kényelmesen élt, és egy másik, Hollywoodban nem szokványos áldásban, hosszú és boldog házasságban is része volt.
A némafilm szirénje
A Hollywoodban 93 éves korában, 1991-ben elhunyt Bánky Vilma 1898. január 9-én született Magyarországon. Osztrák, magyar és német filmekben – többek között Balogh Béla filmjeiben is – már fellépett, amikor a későbbi Metro-Goldwyn-Mayer-ből Sam Goldwyn 1925-ben fölfedezte. Sam Goldwyn Közép-Európát járta szép új arcok után kutatva, és egy budapesti kirakatban megpillantotta Bánky Vilmát egy képes levelezőlapon. „Egyetlen pillantás meggyőzött arról, hogy megtaláltam a korszak egyik legragyogóbb szépségét és nagy sztár lesz belőle” – emlékezett később a filmcézár. Bánky Vilma egyszerűbben nyilatkozott hirtelen világkarrierjéről: „Mintha földrengés sújtott volna”.
Első nagy amerikai filmje még 1925-ben elkészült, a Sötét angyal (The dark Angel) volt a címe, és Ronald Colman a másik főszereplője. A filmben egy szeme világát vesztett katonatiszt győzködi menyasszonyát arról, hogy menjen máshoz férjhez, miközben tulajdon nagy baját eltitkolja. Szem nem maradt szárazon a nyugati világban, de máris következett két másik film Rudolph Valentinóval: A sas (The Eagle, 1925) és A sejk fia (The Son of the Sheik, 1926). A Goldwyn-féle reklámgépezet másik nevet is adott Bánky Vilmának: a „magyar rapszódia”. Sokan azért is találónak vélték e melléknevet, mert rapszódikusan kiszámíthatatlan volt, mit mond a művésznő – képtelen volt megtanulni angolul.
Míg tartott a némafilm, ez persze nem volt probléma. Goldwyn öt évre eladta Bánky Vilmát és Ronald Colmant a United Artists-nak. Négy további Bánky-film készült el, az egyikben Gary Cooper is szerepelt, az utolsó, az 1929-es Két szerető (Two Lovers) pedi Orczy bárónő egy regényéből készült.
Bánky Vilma 1927-ben nagy csalódást okozott a Goldwyn reklámirodájának: a cég Colmannel való állítólagos románcára építette kampányát, ám a „magyar rapszódia” váratlanul férjhez ment Rod La Rocque-hoz. A házasság örömei és a beköszöntő hangosfilm hamarosan véget vetettek karrierjének. Goldwyn két Bánky-hangosfilmmel próbálkozott. Az egyik az Itt a mennyország (This is Heaven, 1929) volt, amelyben Bánky Vilma Amerikába érkező magyar bevándorlót alakított. Túl hiteles, tökéletesen érthetetlen angol kiejtése azonban még ebben a szerepben is lehetetlenné tette. 1930-ban készült el, Edward G. Robinsonnal, utolsó filmje, A szeretetreméltó hölgy (a Lady to Love), azután Goldwyn inkább kifizette szerződésének még hátralévő, teljes 500 ezer dolláros adagját, de többet nem foglalkoztatta. A némafilm szirénjének hangja senkit sem csábított.
A hangosfilm megjelenésével Bánky csillaga leáldozott: angolul nem beszélt tökéletesen, akcentusa erős, hangja viszont gyenge volt. Két hangosfilmet még leforgattak vele, ezek kudarca után szerződését nem újították meg – a stúdió ezt úgy kommunikálta, hogy „Miss Bánky a teljes visszavonulás gondolatával foglalkozik”. Férjével ezután a Broadway egyik színházában léptek fel sikerrel, Bánky 1933-ban játszotta utolsó szerepét. Ezután jobbára férje szépen alakuló karrierjét egyengette és ingatlanokkal foglalkozott. Hollywoodi háza mindig nyitva állt az óhazából érkezők előtt, ismertségét, befolyását felhasználva igyekezett segíteni a tengeren túlra került magyarokon – Molnár Ferencen, Bús-Fekete Lászlón, Lengyel Menyhérten. Az 1950-es években került ismét az újságok címoldalára mint profi golfjátékos, s még nyolcvanévesen is aktívan golfozott. 1991. március 18-án, 93 éves korában halt meg egy hollywoodi kórházban, neki is van csillaga a hollywoodi Hírességek Sétányán.
