„A férfi bátor lehetett, vagy inkább merész: a derékszíjáról fityegő jókora revolver nem védte volna meg egy orvlövész puskájától.”
Kádár János, a Nagy Imre-kormány államminisztere, miután rádióbeszédében hitet tett a nemzeti felkelés győzelme és a függetlenség mellett, Münnich Ferenc invitálására a Parlamentből a Belügyminisztériumba hajtat, ahol telefont kapnak, hogy Andropov, a Szovjetunió nagykövete várja mindkettejüket egy sürgős megbeszélésre.
Kádár és Münnich autóba ül, ám Andropovval már nem találkoznak, mert szovjet katonák feltartóztatják, majd Tökölre, a katonai repülőtérre viszik őket, ahonnan továbbrepülnek Moszkvába….
A regény annak a hét novemberi napnak a történetét meséli el, amely nem csak Kádár, hanem az ország számára is sorsfordítónak bizonyult – ugyanakkor korábbi események felidézésével arra is keresi a választ, hogy miként és miért lett az 1956-os forradalom kezdeti hívéből annak árulója és eltiprója.
„Ha te nem születsz meg, én már rég Amerikában lennék! Fölszálltam volna egy hajóra a többi kivándorlóval együtt, és meg se álltam volna az óceán túlpartjáig. És akkor nem itt rohadnék meg ebben az ágrólszakadt, mocskos nyomorúságban. Hogy döglessze szanaszét az isten az egész elbaszott világot avval a szarfaszú bakával egyetemben, aki engem fölcsinált. Neked meg miért kellett egyáltalán a világra jönnöd? Tönkrement miattad az egész életem!” (Benedek Szabolcs: Kádár hét napja)
Benedek Szabolcs: Kádár hét napja, Helikon Kiadó, 2018
