„Hogy vannak olyan üregek, melyek belakhatatlanok az emberben, se maga, se más nem ér hozzá.” Csobánka Zsuzsa új könyve a túlélők regénye.
Csobánka Zsuzsa új könyve a túlélők regénye. Az Auschwitzot megjárt Jakob és a Duna-parti sortüzet túlélő Edit különös és fájdalmas szerelmi története áll a mű középpontjában – gyermekeik és unokáik visszatekintő távlatából elbeszélve.
Csobánka Zsuzsa Miskolcon született 1983-ban. Az ELTE-n magyartanári, a Színművészetin drámapedagógus diplomát szerzett, 2010-től az ELTE Neveléselmélet Doktori Programjának hallgatója, fő kutatási területe a kortárs irodalom tanítása magyarórán. 2005 óta rendszeresen publikál neves folyóiratokban verset, novellát és kritikát egyaránt. Első kötete Bog címmel 2009-ben jelent meg a Szoba Kiadó gondozásában. 2010-ben Móricz-ösztöndíjat kapott. 2011-ben a Litera Duna-legendáriumának különdíjasa. 2011-ben jelent meg Hideg bűnök című második verseskötete a Kalligram, Belém az ujját című regénye a JAK + PRAE.HU gondozásában. 2013 áprilisában jelent meg második regénye Elveszíteni egy férfit címmel, szintén a Kalligramnál, Mészáros Sándor szerkesztői segítségével.
Csobánka Zsuzsa: Majdnem Auschwitz
(Részlet a regényből)
Azt mondták, Editnek a tekintete változott meg. Nem lehetett a szemébe nézni, miután hazatért, a pupillája folyékonnyá vált, megkülönböztethetetlen lett a szivárványhártyától. Egy középpont nélküli mélység. Pedig a Szabadkikötő fái nem lettek sem magasabbak, sem egyenesebbek, hogy visszajött Birkenauból. Ugyanolyan erővel simult egymáshoz a két törzs, és bár a gyűrűk élesen elkülönültek, a sejtek mélyén ugyanaz az erő pumpálta a nedvességet. De amikor órákon át idegen tereket figyel az ember, ha idegen emberek mozdulataiban látja meg a szépet, kicsontozza a saját testét. A belső váz sejtjei oldódni kezdenek, a hártyán áttüremkedik a fény, molyrágta régi perzsaszőnyegek tudnak átalakulni ilyen kárhozott szépséggé.
Átkozott egy nyelv a magyar, gondolta Edit, mert magányossá tesz, pedig üressé kellene tennie. Hiába tanult meg idegen nyelveken beszélni, álmából mindig magyar mondatokra riadt fel, káromkodni és Istent szólítani sem tudott másként. Azért ment Birkenauba, hogy lássa, amit Jákob látott. Hogy megértsen valamit abból, ami ellehetetlenítette az életet, hiába élte túl a tábort. Vannak, akik arra születtek, hogy kiszakítsák saját gyökereiket. A felismerésig is hosszú az út, sokszor már csak a nyers levegő érintésekor veszi észre az ember, hogy nincs jó helyen. A földet fújja el fölüle a szél, vagy ő maga hurcolkodik ki, a jó ég tudja. De olyankor már nem látni a többi fát, az erdő idegen lesz, hiába ismerte addig minden zegzugát a rengetegnek. Mások elvesztek benne, ő most mérnöki vonalakat lát, ceruzával jelölt tereket. Számokat, amelyek valaha sokat jelentettek, számokat, amelyekből kivonható, és amelyekhez hozzáadható volt ő is. Segédegyeneseket. Talán a madarak miatt van. A verebek itt apró ugrásokkal szálazzák szét a rendszert kibogozhatatlan valósággá. Távolabb a sirályok és a vadkacsák, a víz körüli szárnyasok hártyás lábai közé nincs, ami beszoruljon, megcsúszik rajtuk a fény és az iszap is. Edit arra vágyott, hogy ne legyen, ami összeszorítja, se ami elnehezíti a szívét. Hogy ne szellős terek legyenek, hanem ő maga legyen a szél.
Csobánka Zsuzsa: Majdnem Auschwitz
A Kalligram Könyvkiadó és a Bálint Ház
A könyv bemutatóján Mészáros Sándor beszélget a szerzővel.
Időpont: 2013. szeptember 28. 18.00
Helyszín: Bálint Ház
