Galgóczi Erzsébet a 20. századi magyar próza kiemelkedő alakjának önéletrajzi elemekre épülő Egymásra nézve című története revelatív hatású volt a nyolcvanas évek elején. Makk Károly korát megelőzve nyúlt a „másság” feldolgozásához.
A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején a magyar filmesek az egyén és hatalom örök tematikát az „ötvenes évek filmekben” már nem parabolikus, hanem konkrét történeteken keresztül gondolhatták végig (Gábor Pál: Angi Vera, Kovács András: Ménesgazda, Mészáros Márta: Napló gyermekeimnek – hogy csak a legjobbakat említsük).
1959-ben a magyar-jugoszláv határon lelőnek a sorkatonák egy határsértőt: Szalánczky Éva újságírót. Évát szenvedélyes szókimondása miatt az ötvenes években mellőzték, meghurcolták. Erdős főszerkesztő, aki megjárta Rákosi börtönét, 1959-ben vette maga mellé az Igazság című laphoz. Éva a lapnál újból harcot kezd nemcsak a valóság feltárásáért, hanem a másság jogáért is. A termelőszövetkezetek szervezéséről írott cikke és kolléganője, Lívia iránti szerelme olyan konfliktusok sorát indítja el, amely tragédiához vezet.
Makk Károly ismét nagyfokú témaérzékenységgel és korát megelőzve nyúlt egy kiváló irodalmi „alapanyaghoz”, Galgóczi Erzsébet Törvényen belül című kisregényéhez. A téma érzékeny filmes feldolgozásával a Szerelem után Makk újfent tabusértő művet rendezett. Főhőse, a szókimondó Szalánczky Éva újságírónő (akit Galgóczy önmagáról mintázott), nemcsak a téeszesítő Kádár-rendszerről akarja megírni az „igazságot”, hanem leszbikus is. Szókimondása és férjezett kolléganője iránti szenvedélyes szerelme olyan konfliktusokba taszítja, amelyekből nincs kiút. A film expozíciójában azt látjuk, amint az újságírónő 1959-ben tragikus határsértést követ el.
Makk ábrázolási módszere ismét utánozhatatlan abban, ahogy összeköti a két szálat; azt ábrázolja, hogyan viszonyul a társadalom a „másság” kérdéséhez. A homoszexualitás, ami a nagy sikerű regényben az újságírónő hivatástudatához képest mellékmotívum, a filmben hangsúlyosabbá válik. Ezt az akkoriban bizarrnak tartott körülményt Makk filmje észrevétlenül bontja ki a magány, két érzékeny, munkájában is egymásra utalt ember érzelmi szabadsága felől. Kapcsolatuk parki padokon, lepusztult presszókban, füstös szerkesztőségi szobákban, korrektúrák fölé hajolva zajlik, s közben először hangzik el magyar filmben, hogy 1956 forradalom volt.
Míg az Egymásra nézve Cannes-ban zajos sikert aratott, s a főszereplő Jadwiga Jankowśka-Cieslak elnyerte a legjobb női alakítás díját, addig a Népszabadság „főítésze”, Rényi Péter az első negyedóra után otthagyta a vetítőt, és több itthoni kritikus a legkönnyebb megoldást választva pikáns, aberráns kalandként értékelte a művet.
Mi az oka, hogy Makk, miután sok esetben újat hoz, nem lesz annak markáns képviselője? A magyar filmtörténetben „első fecske” volt a Liliomfi a már szerzői jegyeket is felvillantó, a sematikus korszakon túllépő vígjátékként, a Megszállottak a magyar újhullám előképeként, a Szerelem, amely Huszárik Zoltán Szindbádjával a magyar esztétizmus nyitánya volt. Makk egyikből sem alakított ki személyesnek mondott stílust, hanem folyamatosan zsánert, témát és stílust váltott.
Nincs még egy magyar rendező, aki ennyi műfajban tudott ma is élő remekművet alkotni, olyanokat, amelyek a világ filmtörténetének is klasszikus darabjaivá váltak (Ház a sziklák alatt, Szerelem, Egy erkölcsös éjszaka, Macskajáték, Egymásra nézve). Mi az a láthatatlan szál, amely mégis összefűzi ezt a sokféle művet? Mi a folyamatos megújulás, a Makk-filmek eleganciájának, vizualitásának titka? Miért szeretjük őket a habkönnyű vígjátékoktól az erkölcsi és lélektani kamaradrámákig?
Réz András, a Müpamozi filmklub házigazdája ilyen és ehhez hasonló kérdések megválaszolására szólítja fel a nézőket. A Művészetek Palotája és a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet (MaNDA) együttműködésében folytatódik a Müpamozi, a filmművészet legendás rendezőinek legszebb darabjait bemutató, 2012 januárjában kezdődött, nagy sikerű digitális vetítéssorozat. A második félévet a magyar film legsokoldalúbb alkotója, a Kossuth-díjas mozgóképmester, Makk Károly műveinek szentelik.
http://www.youtube.com/watch?v=VAmOl4o1m8w
Makk Károly: Egymásra nézve
1983, Dialóg Stúdió, színes, 104 perc
Házigazda: Réz András
Időpont: 2013. január 28. 19:00
Helyszín: Művészetek Palotája, Budapest
Rendező: Makk Károly
Író: Galgóczi Erzsébet
Forgatókönyvíró: Galgóczi Erzsébet, Makk Károly
Dramaturg: Vásárhelyi Miklós
Operatőr: Andor Tamás
Vágó: Sívó György
Zene: Másik János, Dés László
Színészek: Szalánczky Éva: Jadwiga Jankowska-Cieslak, magyar hangja: Bánsági Ildikó; Lívia: Grażyna Szapolowska, magyar hangja: Hernádi Judit; Erdős elvtárs: Jozef Króner magyar hangja: Szabó Gyula; Fiala, újságíró: Reviczky Gábor; Szklabonya: Bács Ferenc; Horváth Dönci, Lívia férje: Andorai Péter; pincérnő: Igó Éva; Magda: Pogány Judit; Blindics őrnagy: Szirtes Ádám; téeszelnök: Újlaki Dénes
