„Durrell olyan szenvedéllyel és csodálattal ír az állatokról, viselkedésükről és szeszélyeikről, mintha a világ legszebb nőiről adna hiánytalan személyleírást és számolna be róluk…” Ayhan Gökhan írása Gerald Durrell Életem értelme című kötetéről.
Olvasónk, Bakos Judit emlékére
Gerald Durrell Életem értelme című, az Európa Kiadónál nem rég megjelent sürgetően aktuális és jövőgyanúsan jelenbe ágyazott, a Föld kortársaihoz szóló szövege a legvadabb bozótvágók kezéből is kicsavarná a veszélyes fegyvert. Szép, gördülékeny, letisztult, érzékeny könyv, s aki szereti Konrad Lorenz és Csányi Vilmos élményszerű, olvasmányosan megírt tudományos írásait, ebben a könyvben sem csalódhat, bár hozzáteszem, az Életem értelme életrajzi elemekkel gazdagon illusztrált szöveg.
Durrell egészen fiatalon tölt el gyakornoki időt a whipsnade-i állatkertben. A hasznos és termékeny állatkerti időszakot megelőzi egy rövid kitérő a bevezetőben arra vonatkozólag, milyen szeszélyeit volt kénytelen a fiúnak elviselni a család, s mennyi és hányféle állat tartozott a kis Durrell baráti köréhez, megalapozandó a későbbi komoly, egy életen át érvényesülő ambíciókat.
„Selyemmajmom kora reggel megpróbált beszállni Larry ágyába, s amikor kiebrudalták, megharapta bátyám fülét. Szarkáim egy egész sort felszaggattak Leslie bátyám féltő gonddal ápolt paradicsompalántái közül, egyik vízisiklóm megszökött, és Margo nővérem bukkant rá – fertelmes sikoltozás közepette – a díványpárnák mögött.”
A szerethető, jól irányított, humorban elengedett, szarkasztikus megjegyzésektől hemzsegő könyvből kiderül, hogyan birkózott meg a fiatal és még tapasztalatlan Gerald Durrell a Babszi és Samú névre hallgató jegesmedvékkel, a Zsigmondra keresztelt zsiráffal, tapírokkal, oroszlánokkal, nyestkutyákkal, s az őt mindennap új kihívásokkal és váratlanságokkal szembesítő állatkerti hétköznapokkal. Durrell olyan szenvedéllyel és csodálattal ír az állatokról, viselkedésükről és szeszélyeikről, mintha a világ legszebb nőiről adna hiánytalan személyleírást és számolna be róluk, gondosan ügyelve arra, hogy véletlenül se hagyjon ki semmit, szépen és aprólékosan, tapintatos figyelemmel, tudatosan veszve el a részletekben.
- „Miért nyers a hús?
- Ha meg volna főzve, akkor is megennék?
- Mért csíkos a tigris?
- Ha bemennének hozzájuk, harapnának?
Efféle kérdéseket rendszerint a felnőttek tettek fel; a gyerekek általában sokkal értelmesebben kérdezősködtek.”
„A tapír olyan, mint az elefánt meg a ló keresztezése, a tetejébe egy árnyalatnyi disznóval.”
Az állatkerti időszak után a könyvbeli Gerry Durrell határozott terveinek megvalósítását tűzi ki célul, — állatgyűjtő lesz. Az utolsó oldalak aligha szólhatnának másról, mint az állatok védelmében hozott határozatokról, szabályokról, amiket a jövőben is folytatni kell a természet megőrzése céljából. Durrell eredményes példákat hoz fel, egy-egy faj fennmaradásához milyen intézkedések végrehajtása volt szükséges, például a Kínában kihalt Dávid-szarvas Bedford hercegének Woburn Abbeyben létrehozott tenyészkolóniájának köszönhetően újra erőre kapott, s később visszatelepítették Kínába.
Durrell ír a Jersey szigetén megálmodott Wildlife Preservation Trust természetvédelmi alapítványról, ami Gerald Durrell 1995-ben bekövetkezett halálával nem ért véget, s a mai napig működik és várja az adományokat, programokat szervez, s az alapítványnak az állatvédelem terén tett fontos munkája folyamatos és lankadatlan.
Kellemes, a tavaszvégi olvasmányok sorába illő könyv az Életem értelme, s nagyszerűsége, hogy a szájbarágós, kényszeres, didaktikus tanítás halvány jele nélkül csempészi be az olvasó tudatába az állatok és a természet, tehát mindennek, ami él és mozog a szeretetét.
Ayhan Gökhan
Átjáró
