A filmvásznon először 1952-ben utcagyermekként szerepelt apja Rivaldafényben című alkotása nyitó jelenetében. Másodszor – és utoljára – apja hattyúdalában, A hongkongi grófnőben voltak partnerek, Geraldine egy táncosnőt alakított.
Sőt, A hongkongi grófnő című film a Chaplin család számára közös vállalkozásnak is minősíthető, hiszen Chaplin írta a forgatókönyvet, a zenét, eljátszott egy epizódszerepet, de szerepelt benne még néhány gyermeke, így Victoria, Josephine és Sydney.)
Ötven éve annak, hogy a világhírű Charlie Chaplin lánya, Geraldine 17 évesen elhagyta a szülői házat, és saját életet kezdett. A fiatal lánynak meg kellett küzdenie szigorú szüleivel, ráadásul a balett-táncosi karrierről szövött álmai is rövid idő alatt szertefoszlottak.
Valójában egyfajta kényszerből lépett a színészi pályára, mert a táncon kívül nem értett semmihez, neve viszont jól csengett a filmes szakmában. Hiába ellenezte apja, filmszínésznő lett, és az azóta eltelt csaknem fél évszázad alatt számos kiváló alakítást nyújtott a mozivásznon, korának legnevesebb rendezőivel és színészeivel forgatott együtt. A rangos díjakkal kitüntetett 67 éves színésznő manapság is sokat dolgozik. Pályakezdéséről, álmairól a Der Spiegel című német magazinnak vallott.
„Arról álmodtam, hogy balerina leszek. Tizenhét évesen Londonba mentem, és a mai Royal Ballet School elődjében tanultam. Kezdtek valóra válni az álmaim. Szerelmes lettem egy táncosba, ez volt az első nagy szerelmem, mindent legyőző, hatalmas érzelmekkel – amilyennek az elsőnek lennie kell. Arról álmodoztam, hogy táncolni fogok, hozzámegyek a szerelmemhez, és gyerekeket szülök. De a szüleimnek egyáltalán nem tetszett a dolog. Főleg apám akarta, hogy valami rendes foglalkozásom legyen, építészként vagy ügyvédként dolgozzam” – mondta.
Elárulta, hogy akkoriban nagyon nehéz volt a kapcsolata az apjával, aki viktoriánus szellemben nevelkedett, nagyon szigorú volt, és fontos volt számára a fegyelem. „Gyakran megbüntetett minket, például nem tűrte azt, hogy tizennégy évesen elkezdtem magam sminkelni. Tinédzser koromban lázadtam ellene, és dühös voltam rá. Voltak évek, amikor alig beszéltünk egymással. De ma már azt gondolom: mindezek fontosak ahhoz, hogy az ember el tudja hagyni a szülői házat” – fogalmazott.
„A hatvanas évek elején London fantasztikus volt! De nekem rengeteget kellett gyakorolnom, a balett világa lényegesen szigorúbb volt, sokkal nagyobb fegyelmet követelt, mint otthon. Két csodás évet töltöttem Párizsban szólótáncosként, de miután kiváltam a balett-társulatból, nem alkalmaztak sehol.
A színészet volt akkor a legegyszerűbb megoldás. A táncon kívül nem tanultam semmit. Azt gondoltam, hogy Charlie Chaplin lányaként nem lehet gond a filmezéssel. És igazam lett, működött a dolog, már az első filmemben Jean-Paul Belmondo oldalán játszhattam. Gátlástalanul kihasználtam a nevem adta lehetőségeket, apám ellenkezésének dacára. A második filmem forgatásakor aztán beleszerettem a színészetbe. Ez Madridban történt, akkoriban ott éltem, és életemben először igazán szabadnak éreztem magam.”
