Az elidegenedés, a magány, a vágyódás és a szerelem alapkérdések a kortárs irodalomban. Az 1Q84 után új regénnyel előrukkoló Murakami Haruki pedig mestere ezen a témák feldolgozásának.
Murakami Haruki, japán író és műfordító neve ma már senkinek sem ismeretlen. Az 1949. január 12-én Kiotóban született író gyerekkorát Kóbe városában töltötte, ahova a híres földrengés után ismét ellátogatott. 1971-ben feleségül vette Takahasi Jokót. Meghatározó számára, hogy apja buddhista szerzetes, anyja pedig tanítónő volt. Mindketten japán irodalmat tanítottak, ennek ellenére Murakami már fiatalon érdeklődést mutatott a nyugati kultúra iránt különösen Kurt Vonnegut, Richard Brautigan, Günter Grass, a Beatles, Nat King Cole, Elvis Presley és a Beach Boys voltak rá hatással.
A tokiói Vaszeda egyetemen rendezői szakon tanult. 1974-től 1982-között egy jazzbárt vezetett Kokubundzsiban (Tokió) „Peter Cat” néven, amit előszeretettel látogattak japán diákok és amerikai katonák a közeli katonai bázisról. 1984 októberében Fudzsiszavába, két évvel később Osio városba költözött, majd Murakami elhagyta Japánt, bejárta Európát, jár Olaszországban és Görögországban, végül letelepedett az Egyesült Államokban. Egy évvel ezután jelenik meg, és robban be az irodalmi életbe a Norvég erdő című regénye, amiből Japánban több mint tízmillió, külföldön 2,6 millió példány fogyott belőle. A regény címe a Beatles híres dalát idézi, amely a könyv egyik főhősének kedvence. A műből film is készült, amelyet 2010-ben mutattak be a velencei filmfesztiválon.
Az utóbbi években gyakran emlegetik Murakamit az irodalmi Nobel-díj várományosai között. Úgy tűnik, végleg megtalálta stílusát: a mágikus realizmus irányzatát követő szürreális és humoros írásainak visszatérő témái az elidegenedés, a magány, a vágyódás és a szerelem.
Az írás művészetét oktatta a Princeton, a Tufts University és a Santa Ana-i William Howard Taft egyetemeken. 2001-ben visszaköltözött Japánba, Osio városba, ma is ott él. Japán nyelven az ő fordításában jelentek meg többek közt F. Scott Fitzgerald, Raymond Carver, Truman Capote és John Irving művei is.
„Tizennyolc éves koromban a legkedvesebb olvasmányom John Updike Kentaurja volt, de miután többször elolvastam, megkopott kezdeti ragyogása, és átadta első helyét A nagy Gatsbynek, amely ezután nagyon sokáig kedvencem maradt. Ha úgy hozta kedvem, csak leemeltem a polcról, felütöttem találomra valahol, olvastam belőle egy részletet. Rendszeres szokásommá vált, mégsem okozott soha csalódást, hiszen egyetlen unalmas oldal sem akadt az egész könyvben.” (Murakami Haruki: Norvég erdő)
Három évvel utolsó regénye, az 1Q84 kiadása után áprilisban új kötettel jelentkezik a világszerte népszerű japán író és műfordító, Murakami Haruki. Az író 1Q84 című művének harmadik része 2010 áprilisában látott napvilágot a szigetországban, azóta – ahogyan a világon szinte mindenütt -, így a hazai könyvesboltokban is kapható a Geopen Kiadó gondozásában. A Bungei Sundzsu kiadó közleménye szerint Murakami rajongói hamarosan új regényét is olvashatják. A mű címét vagy témáját azonban még nem fedték fel.
1Q84
Murakami bonyolult, szürreális regényfolyamában két, egymástól elszakadt egykori iskolatárs keresi egymást, egy Tengo nevű férfi, a feltörekvő regényíró és egy Aomame nevű lány, a tornatanárnő, aki egyben bérgyilkos is. A második kötet azzal fejeződött be, hogy már nagyon közel voltak egymáshoz, és a kiadó nem árulta el, hogy a harmadik kötetben megtörténik-e a nagy egymásra találás, mint ahogy azt sem, hogy a 3-as könyvvel véget ér-e a sorozat – a kiadó szerint az írón múlik, hogy mikor fejezi be a történetet.
„Gyakran felvetődött benne a kérdés: tulajdonképpen mit jelent az embernek a szabadság? Ha mondjuk sikerül kiszabadulnia kalitkájából, vajon nem éppen ezzel kerül megint egy másik, nagyobb ketrecbe?”
Míg a könyvkiadás általában nehéz helyzetben van Japánban, Murakami Haruki rajongóinak tábora osztódással szaporodik. A rajongók szerint Murakami regényei könnyű olvasmányok, ugyanakkor az élet komoly dolgaival foglalkoznak, és serkentik a képzeletet. Az 1Q84, amely japánul kiolvasva sokat sejtetően úgy hangzik, mint George Orwell híres műve, az 1984, nevezett esztendőben játszódik és olyan témákat tárgyal, mint a szekták, az erőszak, a családi kötelékek, a szex, a szerelem, a vágyódás, a gyilkosság.
Az 1Q84, amely még egy olyan felkapott szerzőhöz képest is szédítő ütemben fogy, mint amilyen a 61 éves Murakami, egyelőre csak koreaiul és kínaiul (Tajvanon) olvasható, angol fordítás nincs, és nem is tudni, mikor lesz. A kultuszkönyv írója azonban már így is az egyik legolvasottabb japán szerző a világban, műveit 40 nyelvre fordították le, számosat magyarra is, így a számára a nemzetközi ismertséget meghozó Norvég erdőt – amelyből 1987-es megjelenése óta több mint 10 millió példányt adtak el a felkelő nap országában -, a Kafka a tengerparton-t, amelyért Csehországban megkapta a Franz Kafka-díjat, továbbá A kurblimadár krónikáját (ezért a Jomiuri irodalmi díjjal jutalmazták).
„A jó és a rossz nem mozdulatlan és rögzített, hanem folyton helyet és helyzetet cserél. Ami most jó, az a következő pillanatban talán rosszba fordul át, és ez fordítva is lehetséges.”
A japán kultszerző regények mellett foglalkozik műfordítással és tényirodalommal is, így például könyve jelent meg a tokiói metróban 1995-ben elkövetett halálos gáztámadás túlélő áldozataival készített interjúk alapján. Ritkán nyilatkozik, egy alkalommal azonban kibökte, hogy a „2001. szeptember 11. utáni kaotikus világban a
metaforák a valóságos dolgoknál is erősebbek lehetnek”.
Felhasznált irodalom:
Murakami Haruki: 1Q84
Murakami Haruki, Geopen Kiadó
MTI sajtó
