„Ismét egy Coben-krimi, melyet két nap alatt elolvastam. Egyszerűen nem tudtam tőle elszakadni” – írták a Pop Culture-ben. Mi lehet Harlan Coben krimiíró titka?
Harlan Coben napjaink egyik legnépszerűbb krimiírója, regényeit a műfaj gyöngyszemeiként tartják számon. Mindez cseppet sem túlzás, ha hozzátesszük, hogy műveit eddig negyven különböző nyelvre fordították le, és közel 50 millió példány kelt el belőlük világszerte. Emellett számos díjjal büszkélkedhet (Anthony Award, Shamus Award, Edgar Award), sőt, a Tell No One című thrillerét Guillaume Canet francia rendező meg is filmesítette. Szó mi szó: az idén 50 éves amerikai író kétségtelenül pályája csúcsán van – no de hogy jutott idáig?
Először politológiát tanult, majd a turizmusban dolgozott, de már a főiskolán ráébredt, hogy számára az írás az igazi szerelem. A felismerést tett követte: a 90-es évek elején meg is jelent két regénye (Play Dead, 1990; Miracle Dead, 1991). A kezdeti szárnypróbálgatások után rátalált saját hangjára, ami főként annak köszönhető, hogy megálmodta Myron Bolitar karakterét, aki számos regényének, így a most megjelenő Végakaratnak is a főhőse.
A magas, sármos Bolitar ígéretes kosárlabdázónak indult, de egy térdsérülés kettétörte karrierjét. Szerencsére nem búslakodott sokáig: elhatározta, hogy visszaül az iskolapadba, méghozzá nem is akárhová, egyenesen a Harvard jogi karára iratkozott be. A sikeres diplomázás óta pedig sportolókat és celebeket képviselő ügynökséget vezet – igen-igen, a sport mindig is a szíve csücske volt.
Végakarat a múltba vezetve
A Végakarat című krimiben Myron Bolitar egyik ügyfele, a korábbi teniszcsillag, Suzze T keresi fel, hogy kiöntse a lelkét: gyereket vár, ám egy rosszindulatú komment a Facebook-oldalán megkérdőjelezi az apa kilétét. A nő attól fél, hogy nem csak férjét, Lexet, a híres rockzenészt veszítheti el, de az egész élete romba dőlhet. No, és Myronnak is megvannak a saját problémái: menyasszonyától egy óceán választja el, apja pedig súlyos beteg, mégis a tőle megszokott lendülettel veti magát a nyomozásba. Hamarosan azonban nem várt akadályokba ütközik – kiderül, hogy az ügy szálai egy olyan múltbéli eseményhez nyúlnak vissza, amely nemcsak Suzze, hanem Myron életére is hatással lehet. Az ügy visszavezet testvéréhez, Bradhez, akivel több mint egy évtizede nem látták egymást, ráadásul felbukkan Herman Ache, a New York-i alvilág rettegett vezére is.
„Myron terve pofonegyszerű volt: ártalmatlanná tenni a pasast a lehető legkisebb felhajtás és sérülés árán. Myron védte az ütést, majd ugyanazzal a kézzel összeszorította a mutató illetve a középső ujját, és célba vette a támadója ádámcsutkája alatti puha részt. Az ütés ült, Izompacsirta torkából gurgulázó hang tört fel, és ösztönösen mindkét kezével a nyakához kapott, amitől teljesen kiszolgáltatottá vált. Normális küzdelemben, már ha létezik olyan egyáltalán, Myron bevitte volna a kegyelemdöfést. De most nem akarta kiütni az ellenfelét. Egyszerűen csak tovább akart menni. Ezért ahelyett, hogy újra meglendítette volna a karját, oldalra lépett, és igyekezett minél előbb eltűnni a helyszínről. De most már bármerre indult, emberfalba ütközött. A klub törzsvendégei vérszagra gyűlő éji vadként vették körül őket, hátha láthatják, amint egy embertársukat bántják vagy megcsonkítják. Újabb kéz nehezedett a vállára. Myron lerázta magáról. Valaki rögbis módra átkarolta a két bokáját, és megpróbálta földre vinni. Myron behajlította a térdét. Egyik kezét a padlóra támasztotta, hogy megőrizze az egyensúlyát, a másik kezén pedig behajlította az ujjait, és tenyérrel orrba vágta támadóját. A férfi elengedte Myron lábát. A zene elhallgatott. Valaki felsikoltott. Többen elestek. Ez nem volt jó. Zavarodottság, káosz és pánik. Egy zsúfolt éjszakai klubban az efféle dolgok futótűzként terjednek. Valaki megbotlik, meglöki a mellette állót, mire az pánikba esik. Visszalök. Az emberek hátrálni kezdenek. Akik addig a passzív nézők viszonylag biztonságos pozíciójából figyelték az eseményeket, hirtelen megijednek, hogy ők is megsérülhetnek. Menekülni kezdenek, átgázolnak egymáson.”
Harlan Coben napjaink egyik legnépszerűbb krimiírója. Regényeit a műfaj gyöngyszemeiként tartják számon, eddig negyven különböző nyelvre fordították le, és közel 50 millió példányt adtak el belőlük világszerte.
