„Annak idején, a cenzúra éveiben az olvasással kivándoroltunk esténként. A lakásba benyomuló hamis beszéd helyett az igaz beszéd öröme egy más világba szállított. Egy jó könyv a táskámban élvezeti forrás volt, mint a kamasznak a cukrászda vagy a bordély.”
Konrád György önéletrajzi regényfolyamának első kötetét jelenteti meg a Magvető Kiadó. A Falevelek szélben személyes történelem a gyermekkortól napjainkig. Konrád György ezzel a kötettel tér vissza első kiadójához.
Az új regényfolyam első kötete képzettársítások, visszaemlékezések, elmélkedések és fantáziajátékok sorozata. Folyamatos utazás egy életrajz és egy életmű fontos állomásai között az írói szabadság átszállójegyével. Így jutunk el Berettyóújfalutól Budapesten és Berlinen át New Yorkig és Kandorig, az író nevének betűiből összerakott képzelt városig. Gyerekkorától ’44-en, ’56-on és a rendszerváltáson át napjainkig. Találkozhatunk Konrád családjával, barátaival, pályatársaival és alteregójával, Doktor Kalligaróval is.
Oda- és visszautazások: egy ötven évvel ezelőtti félmondat folytatódhat a jelenben, egy évtizedekkel ezelőtti motívum kaphat új értelmet; távoli emlékek és közeli benyomások kapcsolódnak össze az író műhelyében létrehozva egy új epikai formát, a strófákból, egyoldalas etűdökből összeálló regényfolyamot.
Konrád György: Falevelek szélben
(Részlet a könyvből)
AZ OLVASÁS EMIGRÁCIÓ VOLT
Annak idején, a cenzúra éveiben az olvasással kivándoroltunk esténként. A lakásba benyomuló hamis beszéd helyett az igaz beszéd öröme egy más világba szállított. Egy jó könyv a táskámban élvezeti forrás volt, mint a kamasznak a cukrászda vagy a bordély. 1948-ban, ha volt negyven forintom, azon gondolkoztam, hogy verseskönyvet vegyek-e, vagy inkább magántalálkahelyre, a türelem házába, azaz kuplerájba menjek-e. (1949-ben tiltották be őket, a lányok elmehettek taxisofőrnek.) Az utóbbi mellett döntöttem, de azt a verseskönyvet később, ha meg is koplaltam, csak azért is megvettem. Az olvasás öröme sűrűbb volt, mint a mozi. Az ízléssé vált filozófia, mint valami hazugságdetektor, a diskurzusokban és a szónoklatokban mérte a füllentések kövérségét, és a hamis helyzetekből elegáns kiszabadulást vagy csavart utat kínált. Megnyugtató ez a havas síkság és a kamillagőz, lengetem a semmit a koponyámban. Tágítottam a teret magam körül, most már az a hely is sok, ahol éppen vagyok, egy szempillantás alatt kienyészhetek belőle, és nem foglalok már el a földből egy talpalatnyit sem. Az a kép, amelyet magamról másokban hagytam, már az ő tulajdonuk. Én viszem tovább őket, ők visznek tovább engem. Alapállapotom a bizonytalanság, mert a halál nem az állapotom, hiszen élek. Az anyagtalan jelenlét felfogásához nem vagyok elég értelmes. Ahogy a gyalupadon testeket munkál meg az asztalos, teljes alapossággal körülesztergálva, lesimítva, ujjaival minden dudorhoz és homorulathoz másképpen szólva, úgy lehet, hogy aprólékos műveleteimmel fárasztani kívánom magamat. Ki ebbe a műhelybe belépsz, annak a veszélynek vagy kitéve, hogy a legkülönbözőbb dolgok jutnak eszedbe. Felgyújtottam a halogénlámpákat és a neonfényrácsot, ezt a munkát el kell végezni, ki vagyok szolgáltatva az agyamnak, ki tudja, hogy mit ad. Nem azt írom, amit akarok, hanem amit tudok. És lám, jön valami, a semminél több, ördög tudja, hogy mit ér. Egymással sokféle kapcsolatban álló, és egymástól eléggé független mondatok sora, szavak, amelyek nem szoktak gyakran együtt lenni.
Konrád György: Falevelek szélben. Ásatás 1., Magvető Kiadó, 2017
