A szegény kisgyermek panaszai valójában egy bestseller, nyelvi édesség, kevesebb sziruppal, mint az első, a Négy fal között című kötetben, s több romantikával még, mint az utolsó, Számadás című kötetben. – Ayhan Gökhan írása
Kosztolányi Dezső: A szegény kisgyermek panaszai
Szép, feketébe és lilába bújtatott borító, rajta egy aranyos kisfiúval. Mi ez? Lányregény? Kamaszkönyv? Senki ki nem találná! Ez a könyv nem más, mint a Kosztolányi Dezső kritikai kiadás következő darabja, a legendás A szegény kisgyermek panaszai című.
Szerb Antal a háború idején állította össze a Száz vers című gyűjteményt, mit sem törődött az őt aztán elpusztító világpolitikai helyzettel. Reménykeltő a kritikai kiadás megjelenése, míg a világ másik részén keresztényeket gyilkolnak, embereket lefejeznek, a szomszédban háborúznak, addig az irodalom is teszi a dolgát, mi egyebet tehetne? Megjelenik, jelen van, újraértelmez és megtisztít műveket, szerzők körül tekergő homályt, tisztább formában ad közre tisztázatlan, zavaros életműveket.
Kosztolányi Dezső egyik, ha nem a legfontosabb munkája A szegény kisgyermek panaszai, s nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ez a könyv hozta el számára a népszerűséget, a szakmai elismerésen túl a nagyközönségből kerülnek ki az olvasók, a Kosztolányi-rajongók. Ha az utcán, buszon, égő repülőn körkérdést intéznénk a sétáló, kapaszkodó, lángoló, a magyar nyelvet jól ismerő, az irodalomban kevésbé jártas, szűk ismeretekkel rendelkező emberekhez, hogy mégis, mondja meg, melyik művét ismeri Kosztolányinak, nagy valószínűséggel A szegény kisgyermek panaszai lenne az az ominózus mű.
A szegény kisgyermek panaszai valójában egy bestseller, nyelvi édesség, kevesebb sziruppal, mint az első, a Négy fal között című kötetben, s több romantikával még, mint az utolsó, Számadás című kötetben. Kosztolányi, ez a nyalka, irodalmi író, halálolvasó életszerető a gyermekkor valamennyi kellékét belepakolta a versekbe, az összes gyerekfélelem és gyerekszorongás ott motoszkál, s alig hiányzik valami, talán egy felfújható kanári vagy biciklipumpa hiánya tűnhet fel, de ezeket nyugodt szívvel megbocsátjuk a szerzőnek.
Az égvilágon untatni senkit nem szeretnék a kritikai kiadás filológiai, tudományos észrevételeivel, a legkisebb vessző helyének magyarázatával, avagy a pont és kérdőjel mélyfilozófiájával, legyen annyi elég, hogy a komoly felkészültséget és szakmai tudást igénylő kritikai kiadás Györei Zsolt, Lovas Borbála és Józan Ildikó munkáját dicséri, s nem feledkezhetünk meg a szövegközlést lektoráló Horváth Ivánról, Sárközi Éváról és Veres Andrásról sem. Komoly csapat van tehát a kiadványok hátterében, s az, hogy a hatalmas munka hány emberhez jut el a megjelenést követően, hányan rohannak a könyvesboltokba vagy teszik a virtuális kosarukba az online könyvrendeléskor a kritikai kiadást, az maradjon szomorúan feltett költői kérdés, s szomorúságában éles kérdés az olvasói igényekről.
A kritikai kiadásból A szegény kisgyermek panaszaiban található versek első, folyóiratbeli megjelenéséről is értesülhetünk, s hogy hányadik kiadásnál tart egy-egy Kosztolányi Dezső kötet. Az első kiadás fakszimiléje teljes egészében fellelhető a könyvben, s itt idéznék a fiatal költőt méltató, szerkesztői jegyzetből. „Különös irodalomtörténeti jelentősége „A szegény kisgyermek panaszai”-nak, hogy az első hosszabb vers-ciklus jelenik meg vele az új magyar költészetben, amelyben ma az egészen kis versek, a hatstrófák élik virágkorukat.” Ahogy szokták mondani, telitalálat, ezúttal nem volt a könyv kárára a szerkesztői túlzás!
Kosztolányi Dezső gyermekkori élményei egészen élete végéig kihatottak. Utolsó éveiben naplójában az imádott nagypapája haláláról értekezett, s mint írja, onnantól vált nyilvánvalóvá a halál, onnantól másképp kezelte az életet és a halált. Kosztolányi valahol örökké, a haláláig szegény kisgyermek maradt. Szegény, mert félt, rettegett a haláltól, kisgyermek, mert nem jutott közelebb az elfogadásához. Utóbbira kertelés nélkül vághatjuk rá, hogy szerencse, az elfogadás hiányának zárójeleiben megírta a magyar irodalom legnagyobb és máig érvényes remekműveit.
Ha valaki nem is tart igényt a kritikai kiadás megismerésére, az polcról, könyvtárból, antikváriumból vegye le, ki és meg Kosztolányi Dezső verseskötetét és olvasgassa, mert ugyan messze a front, de a háború mindig jelen van, mint Kosztolányi verseiben a béke és a nyugalom. „Menj, drága gyermek, édes kisfiam. / A te utad a végtelenbe visz,”.
Ayhan Gökhan
Átjáró
