„Az 1950-es évek Franciaországa szemrebbenés nélkül elviselte az olyan embereket, mint Camus, Sartre, Ionesco vagy Beckett. A 2000-es évek Franciaországa már az olyanokat is nehezen viseli el, amilyen én vagyok.”
Franciaország kedvenc botrányhősei, Michel Houellebecq író és Bernard-Henri Lévy filozófus 2008. januártól júliusig leveleztek egymással. Huszonnyolc levelet váltottak, amelyekben megtárgyalták, hogyan próbálják elviselni és feldolgozni a rájuk zúduló médiaössztüzet, és hogyan védekeznek ellene. Beszélgetésük érinti az ,,elkötelezett értelmiségi” szerepét, a vallás újbóli felbukkanását a nyugati világban, de olyan személyes kérdéseket is, mint az ekcéma, vagy az apjukhoz való viszonyuk.
„Az 1950-es évek Franciaországa szemrebbenés nélkül elviselte az olyan embereket, mint Camus, Sartre, Ionesco vagy Beckett. A 2000-es évek Franciaországa már az olyanokat is nehezen viseli el, amilyen én vagyok.” (Michel Houellebecq – Bernard-Henri Lévy: Közellenségek)
A Közellenségek két hatalmas egójú, sebzett férfi élveboncolással felérő párbeszéde, akik, ahogy Houellebecq fogalmazott, homlokegyenest különböznek egymástól, de annyi közös bennük, hogy mindketten „igencsak megvetésre méltó személyek”.
Michel Houellebecq 1958-ban született. 1980-ban agrármérnök diplomát szerzett, de szakmájában nem tudott elhelyezkedni. Munkanélküliként, depresszióval küzdve keresett állást. Összeismerkedett egy francia irodalmi lap, a Nouvelle Revue de Paris főszerkesztőjével, akivel 1992-ben közösen adták ki első verseskötetét, La poursuite du bonheur (A boldogság keresése) címmel. Igazi elismertséget első regényével szerzett, amely 1994-ben, Extension du domaine de la lutte címmel látott napvilágot. Egy újabb verseskötet után, 1998-ban jelent meg Elemi részecskék című regénye, amely kiadása óta 25 nyelven jelent meg. Houellebecq 2001-ben közreadott, a távol-keleti szexturizmust leleplező regénye, A csúcson, hatalmas botrányt kavart. A szerzőre az iszlám fundamentalisták halálos ítéletet mondtak ki.
Houellebecq közben újra megtalálta a boldogságot, újranősült, és az írás mellett még zenél is, rock- és dzsessz-zenészek kíséretében saját maga adja elő szövegeit.
A címre kattintva beleolvashatsz a könyvbe:
Michel Houellebecq: Közellenségek
(részlet a könyvből)
Bernard-Henri Lévy
Most elmesélek még egy történetet.
Körülbelül egy időben történt az előzővel. Bár már akkoriban is úgy gondoltam, hogy utána nem érdemes pert indítani, hiszen a baj már megtörtént, arról viszont mindig is meg voltam győződve, hogy az ilyen „könyvek” megjelenése előtt minden lehetségest meg kell tenni, hogy felszedjük az aknákat és csökkentsük a károkat, hogy a legnagyobb disznóságok ne vésődjenek be az emberek tudatába. Így aztán ha a szerzők megkérnek rá még a könyv megírása előtt, általában találkozom velük. Mert arra gondolok, talán maradt bennük egy szemernyi tisztesség, és bemondásra elhiszik, hogy nem vagyok pederaszta, apagyilkos, sem semmi ilyesmi. És, őszintén megvallom, ilyenkor az is dolgozik bennem, hogy a világért sem hagynék ki egy alkalmat a szórakozásra – később elárulom, mennyire élvezem, amikor félreinformálom a hitvány alakokat, majd mikor a könyvükkel sikert arattak, nevetségessé teszem őket. Tehát e kettős érdektől hajtva: a félretájékoztatás reményében, és hogy gyöngítsem a becsapódás erejét, hajlandó vagyok találkozni az illetőkkel. Akkoriban volt köztük egy, akit különösen alattomosnak tűnt, és nem akartam, hogy beleüsse az orrát azokba a magánéleti kérdésekbe, amelyek körül keringett.
Michel Houellebecq: Közellenségek, (Ennemis Publics), Fordította: Tótfalusi Ágnes, Magvető Kiadó, 2019
