Február 18-án ünnepli 80. születésnapját a Hair, a Száll a kakukk fészkére és az Amadeus című filmek alkotója. Miloš Forman talán az egyik legismertebb európai filmrendező, akinek az élete és a munkái asszimilálták és egyesítették az európai és az amerikai filmgyártás legjavát.
A cseh újhullám meghatározó alakja, Miloš Forman Csehszlovákiában született, 1932. február 18-án. Bár kamaszkori vágya – hogy színész legyen – nem vált elsődlegesen valóra, rendezői rátermettségét rövid idő alatt sikerült bizonyítania. Majd ezt megismételte választott hazájában is, így nem csak remek cseh rendező, hanem világhíres filmes is vált belőle, a filmipar egyik legnagyobb klasszikusa.
Szülei a második világháború alatt koncentrációs táborokban haltak meg a cseh ellenállásban való részvételük miatt Formant és bátyját rokonok nevelték fel. A prágai színművészeti főiskolára nem vették fel, s mivel a katonaságot el akarta kerülni, dramaturgnak tanult. Dolgozott a televíziónál, filmstúdiókban és a prágai kísérletező színház, a Laterna Magika látványtervezője volt.
Újhullám és betiltások
Tűz van babám!
Miloš Forman karnevál a Toldi Moziban a rendező előtt tisztelegve.
A programok az Artmozi hálózat oldalán megtekinthetők.
Forman 1964-ben mutatkozott be rendezőként é szinte azonnal a csehszolovák újhullám élére állt és az egyik legismertebb alakja lett. Filmjei egyszerre voltak szellemesek és kesernyések, józanok és leleplezők. Első műve, a nemzedéki konfliktust bemutató Fekete Péter külföldön sorra nyerte a díjakat, odahaza viszont a hatalom képviselői fanyalogva nézték hasonmásaikat a filmvásznon. Az 1965-ös szomorú vígjáték, az Egy szöszi szerelme egy munkáslány érzelmi felnőtté válásáról szól.
Az 1967-es Tűz van, babám! egy kisvárosi tűzoltóbálon játszódik, ahol a tombolaajándékok eltűnnek, a szépségkirálynők nem mernek a színpadra lépni és kigyullad egy ház. A kultúrpolitika irányítóinak ez már sok volt, az Oscar-díjra jelölt alkotást betiltották, mert úgymond gúnyt űzött az egyszerű emberekből. Ezek a nulla költségvetésű, otthon forgatott filmje (Fekete Péter, Egy szöszi szerelme, Tűz van, babám!) keserűen ironikus látásmódról tanúskodnak, szatirikus éllel rendelkeznek.
Disszidálás és Oscar-díj
A Tűz van, babám! című 1967-ben készült művével érkezett egy fesztiválra az Egyesült Államokba, és mivel az egyik amerikai stúdiónak szerződése volt Prágával, Forman ott dolgozott tovább, majd addig hosszabbította kinntartózkodását, míg az 1968-as események hatására már önszántából hagyta el Európát, míg ott nem ragadt New Yorkban. 1971-ben kis költségvetéssel elkészíthette első amerikai filmjét Elszakadás címmel, s a fiatalok problémáival foglalkozó alkotás elnyerte a cannes-i filmfesztiválon a zsűri különdíját.
1975-ben ő vihette filmre Ken Kesey Száll a kakukk fészkére (One Flew Over the Cuckoo’s Nest) című regényét, munkájának eredménye hat Oscar-díj lett. Az eredetileg Ken Kesey regény sikeres utat járt be a művészeti langlétrán; előbb villágsiker bestseller, majd Broadway-dráma lett belőle. A darab főszerepelője, Kirk Douglas, annyira megszerette a figurát, hogy megvásárolta a megfilmesítés jogait is, amit fia, Michael Douglas átvett tőle az évek során. Douglas a csehszlovák emigráns Milos Formant kérte fel a rendezésre és Jack Nicholsonra bízta a főszerepet.
Sikerek és bukások
Miloš Forman 1979-ben, immár amerikai állampolgárként forgatta a színpadon világsikert aratott Hair című musical filmváltozatát, szuggesztív koreográfiával és színészi alakításokkal. A Haire mind a mai napig a hippikorszak „nagy passiójávának” tekinthető. A film a fordulatos történeten, humoron és a magával ragadó zenén kívül komoly társadalomkritikát is tartalmaz. Felmutatja a faji előítélet és az arisztokrácia megnyilvánulásait, valamint a társadalmi képmutatást és az értelmetlen konvenciókat. Berger, Claude, Sheila és a többiek története nem csak egy korszakról és egy generációnak szól: örök klasszikussá vált. A virág-korszaknak vége, de ez a film újra és újra képes meggyőzni nézőit, hogy volt benne valami, ami remélhetőleg nem múlik el.
Életének első szuperprodukciója, a E. L. Doctorow regényéből készült Ragtime 1981-ben nagyot bukott. A történet, amiben a szemünk előtt hullik darabokra egy hagyományos amerikai mintacsalád, láthatjuk, amint a koldusszegény, angolul alig tudó kelet-európai zsidó bevándorló – porosz nemesi művésznéven – a némafilm egyik meghatározó rendezőjévé válik. És mindeközben a szépreményű fekete bőrű zongorista folytatja elszánt küzdelmét az őt megalázó tűzoltóparancsnok ellen, melynek eredményeként ropognak a fegyverek New York utcáin… A drága díszletek, a hosszú forgatás miatt a költségek 32 millió dollárra rúgtak, ebből azonban csak 21 millió jött vissza.
Forman a csorbát 1984-ben az Amadeusszal köszörülte ki: túlszárnyalta a várt bevételi összeget és minden lehetséges díjat megnyert: a Mozart életét feldolgozó alkotás nyolc kategóriában kapott Oscar-díjat. A forgatás egy része Prágában zajlott, a szülőföldjére első alkalommal visszatérő rendező első osztályú kiszolgálásban részesült.
Provokálni, felidézni, nem feledni
1990-ben a Valmont, a Veszedelmes viszonyok sokadik feldolgozása egyértelmű bukás volt. A Choderlos de Laclos 1782-ben megjelent, a maga korában inkább a botrány, mint az irodalmi értékek következtében híressé vált művét dolgozta fel Forman is. Míg azonban Stephen Frearsnél a szerelem cinikus háborúság, halálos párbaj, ahol mindenki elrejti valódi érzelmeit, addig Forman Colin Firth-szel a főszerepben sokkal szabadabban kezelte az eredeti művet, s a csábítás rafinált módozatait jeleniti meg gyönyörűen rajzolt képekben. Azok a bizonyos viszonyok – fájdalmasságuk mellett – nála életörömmel teltek, szenvedélyesek és játékosak.
A művészi válságból Formannak 1996-ban a Larry Flynt, a provokátor című, Amerika legsikeresebb pornókiadójáról készült filmjével sikerült kilábalnia. Larry Flynt ohiói sztriptízbár-tulajdonos a hetvenes évek elején indította útjára a Playboy és a Penthouse ízléshatárait messze túllépő pornólapját, a Hustlert. Woody Harrelson főszereplésével nem az üzleti vállalkozást találta megörökítésre méltónak a filmművész. A háttér érdekelte. A közvélemény feszültségei. A fogadtatás lázgörbéje. Az erőviszonyok alakulása. A „mit szabad” és „mit nem illik” társasjátéka.
1999-ben Ember a Holdon címmel rendezett filmet a hatvanas évek egyik legexcentrikusabb és legrejtélyesebb komédiásáról, Andy Kaufmanról. Utolsó filmjét öt éve forgatta Goya kísértetei címmel, az egyik legjelentősebb ibériai – és európai – festőművészként nyilvántartott Goya kiragadott kvázi életrajzi pillanatai a filmes fantázia művei. A súlyos kérdéseket felvető filmben Javier BardemJavier Bardem (Lorenzo barát), Natalie Portman (Inés/Alicia) és Stellan Skarsgard (Goya) játékával Forman egy olyan korba enged betekintést, ami történelmi fordulópontnak bizonyult, ugyanakkor politikai-közéleti ellentmondásoktól és igazságtalanságoktól súlyosult, művészi bemutatásában a rendezőnek a nácizmus és a kommunizmus idején szerzett élményei csengenek vissza, s azokat a borzalmakat akarja felidézni, amelyekből az emberiség semmit sem tanult.
Visszavonult, de filmezik
Forman élete paradoxonának nevezi, hogy a cenzúra elől menekülve olyan országban él, ahol közvetett cenzúra működik: hiába ő filmjeinek írója és rendezője, a jogokkal a nagy stúdiók rendelkeznek. Forman gyakran nyilatkozzta, hogy a film mit sem ér a megfelelő színész nélkül, s nála a szereposztás tán a legfontosabb az egész filmcsinálásban. Arra a kérdésre következetesen kerüli a választ, európainak vagy amerikainak tartja magát. Tervekről már nem nagyon beszél, mert úgy véli: minél öregebb az ember, annál nehezebben talál olyan témát, amelyre két évet szánna az életéből.
Az 1980-as években az Egyesült Államok észak-keleti részébe, Connecticut államba költözött, két ikerpár édesapja, Matej és Petr még első házasságából Csehszlovákiában született. Andrew és James már a rendező második házasságában, Miloš Forman ma egy farmon él cseh feleségével és két kisebbik ikerfiával, utoljára idén januárban járt Prágában a Les bien-aimés című film bemutatóján. A 2011-ben készült francia-angol-cseh zenés, romantikus alkotás egyik főszerepét játszotta Catherine Deneuve francia filmsztár oldalán. Az alkotást tavaly májusban a Cannes-i Filmfesztivál zárásaként vetítették.
