„Az élet olyan, mint egy nagy, fáradságos utazás. Néha meg kell állnunk, hogy kifújjuk magunkat, visszapillantsunk a megtett útra.” Idén 100 éve született és 30 éve meghalt Yves Montand, a népszerű sanzonénekes.
1921. október 13-án született a Firenzéhez közeli Monsummato Altóban Yves Montand, a francia film és sanzon egyik nagy csillaga. Ivo Livi néven anyakönyvezték, munkás szülei kétéves korában menekültek a fasizmus elől Franciaországba. Fiuk Marseille-ben nőtt fel, és már tizenegy éves korától dolgoznia kellett. Volt lapkihordó, kazánkovács, fodrászsegéd és megpróbálkozott a sanzonénekléssel is. Csupa fény a szívem című önéletrajzában így vall ezekről az évekről: „Munkásemberek neveltek azzá, ami vagyok. Magam is húztam az igát, és néha majd belegebedtem. Keserves tapasztalataim vannak arról, hogy mi a kizsákmányolás.”
A második világháború után a nagyobb lehetőségekkel kecsegtető Párizsba utazott, itt figyelt fel a tehetséges és jóvágású fiatalemberre Edith Piaf. A francia sanzon nagyasszonya rendszeresen foglalkoztatta éjszakai mulatójában, egy idő után gyöngéd szálak is összefűzték őket. Montand a közönség kedvence is lett, és 1946-ban Marcel Carné Az éjszaka kapui című filmjében kamera elé is állhatott.
A fordulópontot az 1951-es év jelentette életében: ekkor rendezte meg első párizsi koncertsorozatát, és ekkor kötött házasságot a híres színésznővel, Simone Signoret-val. A frigy nagyot lódított színészi karrierjén is, 1952-ben elkészült máig leghíresebb filmje, A félelem bére. A vonzó, férfias Mario szerepét éppen rá szabták, és Montand elindult a világhír felé, 1957-ben feleségével forgatta a Salemi boszorkányokat, 1961-ben a Szereti ön Brahmsot? Ingrid Bergmannal.
A hatvanas évek elején Hollywoodba is tett egy rövid kirándulást, a Szeressünk című gyengécske vígjátékban együtt játszott Marilyn Monroe-val. A lapok címoldalára persze nem ezért került, hanem mert rövid kalandba bonyolódott partnernőjével.
Európába visszatérve emlékezetes alakítást nyújtott Alain Resnais A háborúnak vége, Costa Gavras Tökéletes bűntény és Z., vagy egy politikai gyilkosság anatómiája című filmjeiben. Kiváló volt vígjátékokban is, utolsó nagy sikerét Claude Berri két, 1986-ban készült filmjében aratta (A paradicsom, A pokol).
Montand kellemes, simogató hangján számos sanzont vitt diadalra, köztük Kozma József híres Hulló levelek című dalát. Énekesként az egész világot bejárta, 1957 tavaszán Budapesten is fellépett.
Hosszú ideig aktívan politizált a baloldalon, az ötvenes években lelkes barátja volt a Szovjetuniónak. A sztálini terror leleplezése, az 1956-os magyar forradalom leverése után szembefordult korábbi nézeteivel, Csehszlovákia 1968-as megszállása pedig végképp kiábrándította.
Simone Signoret és Yves Montand évtizedeken át a francia művészvilág álompárjának számított – az asszony 1985-ben bekövetkezett haláláig -, annak ellenére, hogy köztudott volt: Montand nem a hűség mintaképe. Az asszony azonban szemet hunyt férje kalandjai felett és bölcsen kivárta, amíg kihűl a láng. Házasságukból gyermek nem született. Montand Simone Signoret halála után néhány évvel vette feleségül a huszonnyolc éves Carole Amielt, és 1989 januárjában, hatvanhét éves korában lett apa. Még Marilyn Monroe-val is volt kalandja, de Signoret „bölcs asszonyként” kivárta, amíg a rövid, heves lángolás lecsendesül. Összetartozásuk ellenére viszonylag keveset játszottak együtt, igaz, voltak olyan közös nagy filmjeik, mint a Salemi boszorkányok, vagy A vallomás.
Utolsó filmjét több év szünet után, 1991 őszén kezdte forgatni, de nem sokkal a munkálatok befejezése előtt szívroham érte. A Párizs közelében levő Senlis kórházában halt meg 1991. november 9-én. A Pére Lachaise temetőben helyezték örök(nek gondolt) nyugalomra, egykori felesége, Simone Signoret oldalán, szülővárosában szobor őrzi emlékét.
Halála után néhány évvel felbukkant állítólagos lánya, akit maga Montand soha nem ismert el magáénak, bár azt nem tagadta, hogy anyjával annak idején viszonya volt. A fiatal nőnek sikerült elérnie, hogy exhumálják a holttestet és elvégezzék azt a DNS-vizsgálatot, amelyre Montand életében nem volt hajlandó. Az eredmény nem igazolta állítását, így a tetemes örökségből egy fillérre sem tarthat igényt.
„Akármilyen szorgalmas, akármilyen alapos is az ember, mindig csak az emlékiratait tudja megírni, soha az emlékeit, pedig ez volna a fontos.”
A botrányok sora ezzel még nem ért véget: két éve Párizsban Fordított világ címmel botránykönyvet jelentetett meg Catherine Allegret, Simone Signoret első házasságából született leánya. Ebben lényegében pedofíliával vádolta meg mostohaapját, nem kevesebbet állítva, mint hogy Montand szexuálisan zaklatta őt, az alig ötéves kislányt. A kötet megosztotta a francia közvéleményt, de azok vannak többen, akik úgy vélik, épp a nehezen kezelhető, heves vérmérsékletű Catherine vonzódott túlságosan sármos mostohaapjához.
A sanzonénekesként is kiváló Montand leginkább Az éjszaka kapui, A félelem bére, a Z és A forrásvizek Manonja című filmekben nyújtott emlékezeteset, míg Signoret az Ördöngősök csábító asszonyaként, A bolondok hajója hercegnőjeként, vagy az Előttem az élet Madame Rosájaként maradt meg a nézők szívében.
