„Egy hibákkal teli élet nemcsak sokkal tiszteletreméltóbb, hanem sokkal hasznosabb is, mint egy olyan élet, ami semmittevéssel telik el.” 160 éve született Dublinban George Bernard Shaw ír származású Nobel-díjas angol író, drámaíró.
„Gyakran idézek önmagamtól. Ez színesebbé teszi a társalgást.”
A 20. századi anekdoták és mulatságos történetek egyik legismertebb drámaírója, George Bernard Shaw elszegényedett ír protestáns családban látta meg a napvilágot 1856. július 26-án. Iszákos, semmittevő, kártyás apja hamar elherdálta a maradék vagyont is, így a háromgyermekes családot a zenetanárnő édesanya tartotta el. Az ifjú Shaw-t apja tizenhat évesen kivette az iskolából és dolgozni küldte egy ingatlanügynökséghez, ahol pénzbeszedés volt a feladata. Közben anyjától megtanult zongorázni, szabad idejében pedig a közkönyvtárakat és galériákat látogatta, így azután alapos zenei, képzőművészeti és irodalmi műveltségre tett szert.
Anyja – egy zenetanár kedvéért – 1872-ben elhagyta a családot és egyik leányával Londonba kötözött. Shaw kilátástalan körülmények között maradt kettesben apjával, aki édeskeveset törődött vele, viszont a pénzét rendre elszedte. Négy év alatt titokban gyűjtötte össze a hajójegy árát, amivel 1876-ban Angliába utazott, apját soha többé nem látta. Londonban anyjánál lakott, aki ebben az időben keresett zenetanárnő volt, tulajdonképpen még tíz évig ő tartotta el a fiát. Shaw tanult, délutánjait a British Museum könyvtárának olvasótermében töltötte, esténként előadásokon, értelmiségi vitákon vett részt – egyetemre sohasem járt.
„Valójában mi is a különbség egy úrinő meg egy virágoslány között? Tulajdonképpen nem abban van a különbség, hogy az ember hogy viselkedik, hanem hogy az emberrel hogy viselkednek.” (George Bernard Shaw: Pygmalion)
Shaw élénken érdeklődött a társadalmi problémák iránt, rendszeresen vendége volt a századvég utolsó évtizedeiben alakuló szocialista társaságok vitaüléseinek. 1884-ben alapító tagja volt a Fabianus Társaságnak, ahol hamarosan kitűnt hatásos szónoklataival, sziporkázóan szellemes riposztjaival. Ekkor már készült az írói pályára is, de mint regényírót a tökéletes sikertelenség övezte. Első, címében is éretlen próbálkozását (Éretlenek, 1879) minden egyes londoni kiadó visszautasította, következő négy kötetére is ugyanez a sors várt. Az angol olvasóközönség először mint kritikust ismerte meg: 1885-1895-ig volt a Pall Mall Gazette majd a Star munkatársa, a World zenekritikusa, illetve színikritikákat írt a Saturday Review számára. A lap hasábjain valóságos hadjáratot indított az álszent viktoriánus színjátszás ellen, újabb, elevenebb színházért hadakozva.
Ebben a szellemben írta első darabjait is: Sartorius úr házai (1892), Warrenné mestersége (1893), utóbbit kilenc évig nem engedte színpadra a cenzúra. A polgári rendet merészen leleplező, korai műveit ő maga „kellemetleneknek” nevezte, amelyeket „barátságos” darabok követtek, mintegy kiengesztelve azokat, akiket vitriolos színdarabjaival felháborított. (Candida 1897, Sosem lehet tudni 1899). Számára szószék volt a színpad, minden formai és stilisztikai eszközt annak rendelt alá, hogy egy meghatározott társadalmi, filozófiai eszmét kifejezzen.
„Mi egyéb az élet, mint egy csomó kínálkozó, izgalmas bolondság? Ne szalasszunk el egyetlenegyet se!”
1898-ban feleségül vette Charlotte Payne-Townsendet, egy vagyonos ír család leszármazottját, s ezután megengedhette magának, hogy csak az írásnak éljen. A századforduló és az első világháború közötti időszak Shaw legtermékenyebb korszaka volt. Ebben az időben születtek fő művei: Ember és felsőbbrendű ember, Az orvos dilemmája, Barbara őrnagy, Pygmalion. Ez utóbbi talán Shaw legnépszerűbb műve. Számtalanszor játsszák és mindig remek alkalom jó színészeknek parádésat alakítani. Készült belőle kasszasiker musical (My Fair Lady) film stb. Pigmalion a görög mitológiában egy szobrász aki megfaragta a tökéletes nőt, majd az Istenek kérésére megelevenítették neki. A modern Pigmalion Higgins professzor egy virágáruslányból megalkotja a tökéletes nőt, ő azonban…
Világhírű lett: minden színház megtiszteltetésnek vette, ha bemutathatta valamelyik darabját, ami ráadásul biztos kasszasikert is jelentett. Hatvanhét évesen, 1923-ban írta meg a shaw-i életmű legmegragadóbb alkotását, a 20. század egyik legszebb drámáját, a Szent Johannát. Elkészülte után még több mint negyedszázadot élt, írói termékenysége ezalatt felvette a versenyt nem egy író egész életművével.
Regényírói próbálkozásai ugyan sikertelenek voltak, viszont kiváló és szellemes levélírónak bizonyult. Ellen Terry színésznővel folytatott levélváltása – amelyet később ő maga adott ki -, igen nagy siker volt, olvasásakor Shaw bölcs felesége is jól mulatott.
Az elismert és sikeres drámaíró a díjakat és kitüntetéseket sorra visszautasította, a lordi címet csakúgy, mint a Becsületrendet. Az 1925. évi Nobel-díjat 1926-ban kapta meg „irodalmi munkásságáért, amelyet idealizmus és humanizmus jellemez, valamint sajátos költői szépséggel párosuló erőteljes szatírájáért”. Ezt a kitüntetést is vonakodva vette át, kikötve, hogy a vele járó pénzösszeg az Angol-Svéd Irodalmi Alap rendelkezésére álljon.
Népszerűsége hosszú élete végéig megingathatatlan maradt. A világon mindenütt jól ismerték jellegzetes sovány, szakállas figuráját csakúgy, mint színdarabjait, bonmot-it, pengeéles gúnyolódásait. Kilencvenéves korában mondta: „Restellem, hogy még mindig élek, amikor minden tisztességes korombeli ember öngyilkos lesz”. Testben és lélekben haláláig friss maradt, szilárd meggyőződése szerint ez csakis vegetáriánus életmódjának volt köszönhető. Komoly betegsége csakugyan nem volt, halálát is egy biciklibaleset okozta 1950. november 2-án, Ayot St. Lawrence-i vidéki birtokán, ahová felesége halála után költözött.
„Aki nagyon sokáig él, annak sok mindenre van ideje, és nem késik le semmiről. G. B. Shaw, aki a XX. század egyik legtermékenyebb színpadi szerzője, csak 42 éves korában írta első színdarabját. De hát utána még 52 évig élt. Nem sokkal halála előtt mulatságos darabot írt Newtonról és a tudóst meg nem értő urakról. És vénséges vénen sem ágyban, párnák közt halt meg, hanem leesett a bicikliről, és koponyatörés tett pontot tevékeny élete végére” – foglalja össze Hegedüs Géza a drámaíró G. B. Shaw életét.
Magyarországon a század elején mutatták be először darabjait, azóta is a legnépszerűbb színpadi szerzők egyike. Népszerűsítésében nagy szerepe volt Hevesi Sándor színigazgató-rendezőnek, aki azon kívül hogy darabjait magyarra fordította, levelezett is az íróval.
