2017. február 28.  Kedd
Közepesen felhős 5 °C Közepesen felhős
Rovatok
2017. február 28.  Kedd   Ákos, Bátor
Közepesen felhős 5 °C Közepesen felhős

Oscar-díjat nyert Deák Kristóf filmje!

Ő Hubert de Givenchy

Andy Warhol önarcképe

Eldöntöttem, hogy diktátor leszek

Oscar-díjat nyert Deák Kristóf filmje!  
Megtörtént a csoda; Deák Kristóf Mindenki című alkotása az első magyar kisfilm, amely elnyerte az amerikai filmakadémia díját. Gratulálunk!
Ő Hubert de Givenchy  
90 éve, 1927. február 20-án született Hubert de Givenchy világírű divattervező, a Givenchy divatház alapítója. Audrey Hepburn divattervezője az elsők között emelte divatbemutatóit különleges "színházi" eseménnyé.
Andy Warhol önarcképe  
30 éve, 1987. február 22-én halt meg Andy Warhol, a múlt század legismertebb amerikai képzőművésze, a pop-art irányzat központi figurája.
Eldöntöttem, hogy diktátor leszek  
Szálinger Balázs díjnyertes drámájában Gaiust és felszabadított rabszolga-cimboráját, Cirrust egy kábé tíz ember kisközösségét felölelő, mégis globális állammodell szerint élő kalózcsapat ejti fogságba.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Gustave Doré, a könyvillusztrátor című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

Gustave Doré, a könyvillusztrátor

Szerző: / 2017. január 6. péntek / Kultúra, Képzőművészet   

Gustave Doré (1832-1883) francia grafikus, 1855-1859 (Fotó: Félix Nadar / Wikimédia) 185 éve született Gustave Doré, aki ontotta a különböző irodalmi művekhez készülő rajzokat, amelyek csodavilágukkal, romantikus varázslatukkal kiemelték e szövegek gazdagságát.

Gustave Doré francia grafikus, a XIX. század második felének legsikeresebb és legtermékenyebb könyvillusztrátora volt. Paul Gustave Louis Christophe Doré 1832. január 6-án született Strasbourgban. Már ötéves korától kezdve művészi módon, biztos kézzel és nem kevés tehetséggel rajzolta az őt körülvevő világot, s minden történet, mese, amit hallott, rögtön képpé változott a keze alatt. Mikor írni is megtanult, leveleit maga készítette illusztrációkkal látta el. Tizenhárom évesen a görög-római mitológia izgalmakkal és csodás elemekkel, hősökkel teli világa ragadta meg képzeletét, megrajzolta Odüsszeusz és Kalüpszó nimfa szerelmi történetét, majd Héraklész tetteiről készített rajzalbumot.

Gustave Doré (1832-1883) francia grafikus (Fotó: Félix Nadar / Wikimédia)Szülei igen eltérő állásponton voltak fiuk további sorsát illetően: mérnök apja lenézte és léhaságnak tartotta a művészpályát, anyja viszont támogatta, s csodálattal adózott fia zsenialitásának. Egy 1847-es rövid párizsi út aztán végleg eldöntötte, hogy a rajzolás lesz Doré élete: egy kiadó kirakatában meglátott néhány metszetet, s úgy gondolta, ilyesmit ő is tud készíteni. Másnap néhány rajzával elsétált a kiadóhoz, s futárfiúnak adva ki magát, egészen a főszerkesztőig jutott, akinek megmutatta alkotásait. Sikerült is lenyűgöznie Charles Philipont, a Charivari, a Caricature, a Journal pour Rire kiadóját, aki afféle vizsgaként ott helyben is rajzoltatott a fiúval. Dorénak ez sem okozott gondot, s Philipon azonnal három évre szóló kizárólagos szerződést ajánlott a fiú apjának. Ennek értelmében Doré heti két rajzot szállít, s csak a kiadó közölheti műveit.

A zord atya kénytelen volt fejet hajtani sorsa előtt, fia Párizsban maradt, ahol hamarosan meg is jelent Héraklész albuma. Osztatlan sikert arató karikatúráit folyamatosan közölte a Journal pour Rire, ő pedig a pénzkereset mellett a Charlemagne Líceumban tanult, folyamatosan csiszolgatva, finomítva stílusát, tanulmányozva a nyomdászatot, a litográfiát. Ennek nyomán a karikatúrákról fokozatosan áttért az illusztrációk készítésére, s munkatársa lett a L’Illustration című képes folyóiratnak is. Stílusa ezzel párhuzamosan megváltozott, a gúnyrajzok torzításait elhagyta, fantáziadús, romantikus képein egyre több lett a bizarr vonás, az álomszerű jelenet, a misztikum.

Első komoly visszhangot kiváltó munkája az 1853-ban megjelent francia kiadású Byron összes illusztrálása volt, majd egy évvel később kiadták Rabelais műveit Doré rajzaival. Ettől kezdve végleg eljegyezte magát a könyvillusztrációkkal, s páratlan termékenységgel dolgozott, ontotta a különböző irodalmi művekhez készülő rajzokat, amelyek csodavilágukkal, romantikus varázslatukkal kiemelték e szövegek gazdagságát.

Dante - Gustav Doré: Isteni színjáték, Pokol, illusztráció, 1861 (Fotó: Wikiart)1855-ben Balzac Pajzán históriáihoz 425 rajzot készített, majd 1861-ben Dante Isteni színjátékának Pokol fejezetét illusztrálta, ezt követte a Münchhausen, majd a Don Quijote 377 rajza, amelyért a korában rekordnak számító honoráriumot kapott. A siker ekkor már állandó társául szegődött, s ezt még inkább fokozta a Biblia és La Fontaine meséinek illusztrálása is.

A Biblia, ez a nagyszabású, különleges mű Károli Gáspár fordításában eleveníti fel a Biblia leghíresebb történeteit, Gustave Doré egész oldalas grafikáival kísérve. A világhírű francia festő a világirodalom számos remekét illusztrálta, ám közülük is kiemelkedik ez a kötet, mely 233 kiemelkedő alkotást tartalmaz. Doré a katolikus Biblia szövegét illusztrálta, benne az újabb protestáns fordításokból hiányzó ószövetségi apokrif könyvekkel. A 2015-ös Kossuth Kiadó kiadását a revízió előtti utolsó Károlyi-Bibliát veszi alapul a képekhez tartozó szövegrészek közlésekor, amelyből viszont hiányoznak az apokrif könyvek. Károlyi Gáspár annak idején lefordította ezeket, és utoljára az 1704-es kasseli (valójában Nürnbergben megjelent) Bibliában, valamint annak száz évvel későbbi, újraszedett változatában benne is vannak, az innen vett idézetek tehát 1704-esek.

Jean de La Fontaine meséi is kiválóan illettek Doré stílusához. A tücsök és a hangya, A holló és a róka, A róka és a szőlő – és még sorolhatnánk gyermekkorunk kedvelt történeteit. A hatalmas méretű kötet La Fontaine összes verses meséjét tartalmazza. A fantáziadús, festői hatású metszetek és rajzok szinte életközelségbe hozzák a híres fabulákat, amelyek nem csak tanulságosak és nem csak állatmesék, hanem igazi költemények, s némelyek közülük a francia elégikus költészet legszebb darabjai közt foglalnak helyet.

Mindeközben vallásos és történelmi témájú olajfestményeket és akvarelleket is készített, de ezek nem nyerték el a műítészek és a közönség tetszését. Doré így némileg sértődötten hagyta el Párizst 1867-ben, s egy időre Londonba költözött. A londoni közönség rajongva fogadta, nagy számban látogatták 1867-es kiállítását, majd a két évvel később megnyitott Doré Galériát is. Londoni tartózkodása alatt Blanchard Jerrold íróval együtt albumot készített London: A Pilgrimage címmel, amelynek sötét tónusú, a munkások, a kisemberek nyomorát, a szegénynegyedek nyomasztó világát feltáró rajzaiért igen sokan kritizálták.

Jean de La Fontaine - Gustave Doré: Fables, A holló meg a róka, 1868 (Fotó: Wikiart)

Az 1870-es francia-német háború és a kommün idején Versailles-ban tartózkodott, s elsősorban nemzeti szellemű képeket festett, politikuskarikatúrákat rajzolt. Élete utolsó évtizedében szobrászkodni kezdett, ám a kritikusok szerint ezekben az alkotásaiban páratlan képzelete mintha elveszett volna, szobrai élettelenek, ódivatúak, klasszicista utánérzések.

1881-ben súlyos csapás érte, elvesztette édesanyját, aki egész életében az alkotáshoz szükséges zavartalan otthoni légkört biztosította számára. A szívproblémákkal küzdő művész ettől kezdve nem igazán talált önmagára. 1883. január 14-én pompás vacsorát rendezett barátainak, amely a külsőségeket tekintve leginkább egy gyászlakomára hasonlított, s amelynek lezárásaként Doré valóságos gyászbeszédet tartott. Mintha megérezte volna a véget, mert az esemény után 9 nappal, január 23-án szívrohamban meghalt. A párizsi Pere Lachaise temetőben helyezték örök nyugalomra, a sír mellett az ifjabb Dumas mondott beszédet, a koszorúk között ott volt a régi baráté, Munkácsy Mihályé is.

Halála után 50 évvel Henri Leblanc megjelentette Doré műveinek katalógusát, amely impozáns számsort tartalmaz: a művész élete során 9850 illusztrációt, 51 litográfiát, 526 rajzot, 283 akvarellt és 45 szobrot készített.

Grimm - Gustave Doré: Piroska és a farkas, illusztráció (Fotó: Wikiart)

Gustave Doré: A skót felföld, 1875 körül (Fotó: Wikiart)

Hozzászólás

A hozzászólások nem a szerkesztőség, hanem az olvasók véleményét tükrözik. A moderálási elvekbe ütköző hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül törölhetjük.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek