2017. október 20.  Péntek
Köd 6 °C Köd
Rovatok
2017. október 20.  Péntek   Vendel
Köd 6 °C Köd

A teremtő lángész – Egy kultuszkép története

Turay Ida, mindenki Dusikája

Eger várának védelme

50 éves a Hair musical

A teremtő lángész – Egy kultuszkép története  
Madarász Viktor halálának centenáriuma alkalmából A teremtő lángész - Egy kultuszkép története címmel kamarakiállítás nyílt nyílt az MNG-ben.
Turay Ida, mindenki Dusikája  
110 éve, 1907. szeptember 28-án született Rákospalotán Turay Ida, a múlt századi magyar színjátszás egyik legközkedveltebb alakja.
Eger várának védelme  
465 évvel ezelőtt, 1552. október 17-én Dobó István kapitány vezetésével az egri vár védői visszaverték az ostromló török hadat.
50 éves a Hair musical  
50  éve, 1967. október 17-én mutatták be a hippikultúra és a vietnami háború elleni tiltakozó mozgalom jelképévé vált Hair című musicalt.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) A mi Sándorkánk: Hunyady Sándor című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

A mi Sándorkánk: Hunyady Sándor

Szerző: / 2015. augusztus 15. szombat / Kultúra, Irodalom   

Hunyady Sándor: Árnyék a napsütésbenA híres író és a szép színésznő fia mesebeli életet élt és írói pályája is mesésnek mondható. Nem lehet nem szeretni a gyönyörűen fogalmazó, örök bonviván Hunyady Sándor személyét és írói munkáját.

Hunyady Sándor kora egyik legnagyobb erdélyi színésznője, Hunyady Margit és a modern magyar irodalom úttörő-fenegyerekének számító Bródy Sándor gyermekeként látta meg a napvilágot Kolozsvárott. Bródyt 1889-ben lapjától Kolozsvárra küldték, hogy tudósítson az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület báljáról és egy színházi bemutatóról, amelynek egyik szerepét a szép és tehetséges Hunyady Margit játszotta. Bródy beleszeretett a színésznőbe, a tudósításra szánt három napból három év lett, a kapcsolatból pedig valószínűleg 1890. augusztus 15-én egy fiú született, aki Hunyady Sándor (Hunyadi) néven lett a magyar irodalom jeles alakja, regény- és drámaíró, a két világháború közti magyar irodalom meghatározó művésze.

“Legalább tíz olyan novellát írtál, Sándor, amiket egyik kritikus sem tud megkarcolni. De még az idő sem. Mind a tíz világirodalmi ranggal illeszkedik be a legjobb magyar novellák közé” – írja róla Illés Endre.

Hunyady Sándor író, újságíró (Fotó: OSZK)Születési dátumát ő maga 1892-ben jelöli meg, ám minden más adat ez ellen szól, s a különböző források eltérő adatokat közölnek (Bródy 1890-ben visszatért Budapestre). Élete első éveit édesanyjával, a kolozsvári teátrum, majd később a Vígszínház ünnepelt színésznőjével, valamint nagyszülei ódon nemesi otthonában töltötte. Édesanyja halálát követően a nagyszülők megkönnyebbülten fogadták, hogy egy napon eljött érte az édesapja, hogy Budapestre vigye, a híres író végre ténylegesen is felvállalta “törvénytelen” gyermekét. Bródy fiát először csak 12 évesen látta, szenvedélyes természetét soha nem tagadta, 1900-ben viszont még megírta a Hófehérke című drámáját, amelyet a Hunyady Margit iránt érzett szerelem diktált.

A színházi és a dzsentri élet után a fiúcska, akit mindenki Sándorkának becézett otthonosan illeszkedett be a pesti kávéházak, írótársaságok művelt légkörébe. A sajátos életet élő Bródy sajátosan nevelte gyermekeit: kocsmákba, lóversenyekre vitte őket, és ruhatárakban helyezte el fiait, míg ő nyugodtan kártyázgatott barátaival az Otthon körben. Hunyady Sándor középiskolai tanulmányait Budapesten végezte, majd újságírónak állt, mely hivatás édesapja környezetében természetes foglalkozásnak és életformának számított. Első zsengéit a Pesti Napló és a Pesti Tükör közölte. Nyolc sikerekben gazdag évet töltött Erdélyben, majd visszatért Budapestre.

“A lányok közül sokan kihívóan a szemembe néztek, rám nevettek, sőt megszólítottak. Hát hogyne. Huszonkét éves voltam, és a komisz kincstári blúzban, patkós bakancsban hajszálig olyan lehettem, mint akármelyik szilágysági vagy Hunyad megyei parasztgyerek. Tetszett nekem az ügy, álruhás királyfinak éreztem magam.” (Hunyady Sándor: Családi album)

A világirodalom legnagyobb novellistáinak egyike, a bohém Hunyady – akárcsak apja – a kedvence lett a pesti éjszakai életnek. Feltűnően szép megjelenése tökéletes írásművészettel párosult. Herczeg Ferenc, Molnár Ferenc, Kosztolányi Dezső társaságában – Magyarország legjobban kereső tollforgatói közé tartozott. A Royal Szálló harmadik emeletén lakott a húszas évek végétől, ekkor kezdődött el igazi karrierje. 1929-ben a Júliusi éjszaka vígszínházi bemutatójával lépett be az irodalomba, s ettől kezdve a sikeres és népszerű szerzők közé tartozott. 1930-ban a Diadalmas katona című elbeszéléskötetével és a Feketeszárú cseresznye című színjátékával hívta fel magára a figyelmet.

“Nagyon régen történt, unalmas békében, hogy Krúdy egy éjszaka az Erdélyi borozóban ült. Az asztalnál egy pohár dupla diópálinka. Elmegy előtte egy jó barát, barátságosan köszönti:
– Hányadik már a pohár?!
– A huszadik? – felelte Krúdy mély gordonkahangján.
– A huszadik?! Ejnye, aztán hogy érzed magad tőle, édes Gyulám?!
– Mint egy diófa! – mondta a költő csöndes mélabúval. És letámasztotta állát az öklére.”
(Hunyady Sándor: A hajó királynője)

Hunyady Sándor író portrék (Fotók: PIM, OSZK, Cultura)

Eközben az Est lapokhoz szerződött, ahol csaknem öt éven keresztül írta a t. Ház cikksorozatát. A napi nyolc-tíz órás munka mellett folyamatosan írta regényeit, színdarabjait. Kiemelkedik a sorból önéletrajzi regénye, a Családi album (1934), amelyben szüleiről, apja jó barátjáról, Krúdy Gyuláról, a korabeli Kolozsvárról és Budapestről festett pontos képet. Az önéletrajzi regényben a szerző apja, Bródy Sándor mellett eltöltött éveiről vall. Helyszínei a századelő kávéházai, szerkesztőségi szobái, szállodái, színházak próbatermei és kártyaszalonjai. Miközben a ritka erejű elbeszélő anekdotikus történeteivel elbűvöli, elszórakoztatja az olvasót, az anya hirtelen jött halálának megrendítően őszinte ábrázolásával meghökkent, majd pedig egy apa-fiú viszony egyszer befogadó, máskor kirekesztő fordulatain keresztül egyszerre szembesít a legfelemelőbb apai és fiúi érzelmeinkkel.

“A lányok még viharosabban nevettek. Kelepei azonban töprengve szítta a fogát. Azon gondolkodott, mi lenne, ha csakugyan ideköltözne? Lelki szeme előtt egész csomó dolog jelent meg. A jó koszt, a dunyhás ágy, amellyel talán minden együtt jár, ingyen, ami a Háznak specialitása, ha az ember itt lakik helyben.” (Hunyady Sándor: A vöröslámpás ház)

Több művéből film is készült (Lovagias ügy, 1937, Bors István, 1939, Bakaruhában, 1962, A vöröslámpás ház, 1978 – Egy erkölcsös éjszaka címmel). Számos novellája a a világirodalom klasszikusa lehetne. Riportjai és publicisztikái, valamint művészeti kritikái az Est, a Pesti Napló, illetőleg a Magyarország hasábjain jelentek meg.

Mindeközben folytatta önemésztő életmódját: számos nő megfordult körülötte, akik közül nem talált rá az igazira. Bohém és kicsapongó életmódja miatt sokszor volt szanatóriumban és kórházban. Nem vetette meg az italt és a cigarettát sem.

Hunyady Margit, Bródy Sándor, Krúdy Gyula, Hunyady Sándor (Fotók: PIM, OSZK)

Illés Endre szerint Hunyady és művei “…olyan ízes, mint egy dús angol reggeli,… csupa nemes anyag… Nagy, nyugodt, megbecsülhetetlen közvetlenség, tegeződő viszony a világgal, szabadjegy az emberek szép és csúnya titkaiba. Hunyady nemcsak érdekesen és folyamatosan tud elbeszélni, de szerénysége és ravaszkás mosolya sokszor álarc is. Ez az író igen gyakran igazi művész, mert ki tudja mondani, milyen hitvány a hitványság, és milyen gyenge és eladott a magányos ember.”

Hunyady Sándor nemcsak a színpad, varieté és kávéházak világát szerette, nemcsak ott volt élesszemű megfigyelő. Utazásai során, legyen az a Balaton körül, Bécs kávéházaiban, Itália ristorantéiben, vagy Párizs lokáljaiban, kereste és kutatta az embert, érzékelve a különbséget ember és ember, náció és náció között. A második világháború kezdetén 1940-ben Amerikába kapott meghívást, utazását naplójában örökítette meg. Hazatérése után is sokat betegeskedett, de még a halálos ágyán is megírta éppen akkor esedékes cikkét. 1942. október 10-én halt meg.

“Mikszáth óta nem volt, s azt hiszem, sokáig nem lesz az irodalomban senki, aki a szó nemes értelmében fogalmazott anekdotát, ezt a nehéz és finom műfajt, több művészettel művelte volna. A pointe keze alatt megnemesedett, a történetke távlatot és mélységet kapott. ízesen, pontos, nemes veretű magyar szavakkal írt. A jó író ösztönével ismerte fel témáit, azt, ami neki való.” Márai Sándor a kor- és írótárs érzékenységével körvonalazza Hunyady elbeszélő művészetének karakterét, jól rímel erre Gs. Szabó László analízise: “Könnyen olvasható, kellemes író volt. De tegyük egyszer stiláris nagyítólencse alá novelláit. Mint a mesteri rézkarcon, ezeken is feltűnik a láthatatlan hajszálmunka. Nagyon lassan és nagy kínnal dolgozott, nemcsak órákig, de napokig is eltartott, amíg egy rövid novelláját sorozatos próbák után, »egész könnyen« megírta.”

Életműve az első világháború előtti évektől a második világháború kitöréséig tartó időszakot öleli fel, elbeszéléseiben egy elsüllyedt világ tárul fel az olvasó előtt. Sok írását olasz, angol, bolgár, francia, német és szlovák nyelvre is lefordították, műveit manapság egyre többen olvassák.