Tragikusan rövid élete izgalmakban bővelkedett, romantikus kapcsolatainak története valóságos regény, írásművészete a klasszikus és a modern vagy posztmodern próza határpontja. A Közöny és A pestis írója, Albert Camus 100 éve született.
„A rossz, mely a világon van, csaknem mindig a tudatlanságból ered, s a jóindulat, ha nem felvilágosult, ugyanannyi kárt okozhat, mint a gonoszság.” A pestis című regényében írta véleményét Albert Camus Nobel-díjas francia regény- és drámaíró, filozófus, aki 100 éve, 1913. november 7-én született.
Az algériai Mondoviban látta meg a napvilágot. Apja egy évvel később elesett az első világháborúban, spanyol származású anyja ezután takarításból tartotta el öttagú családját. Az algíri líceumba járt, de betegsége miatt tizenhét évesen félbe kellett szakítania tanulmányait. Később az algíri egyetemre iratkozott be, rendkívüli műveltségre tett szert, professzorai elvárták tőle, hogy a filozófia szakot elvégezze. Kiújuló betegsége és az otthoni szegénység azonban megakadályozta abban, hogy megszerezze a bölcsészdiplomát.
Falta a könyveket, és munkásszínházat szervezett. A helyi lapban megjelent cikkei számos olyan konfliktusra hívták fel a figyelmet, amelyek 15 évvel később az algériai polgárháború kirobbanásához vezettek. A második világháborút már Franciaországban élte át az ellenállás egyik szervezőjeként, tüdőbaja miatt felváltva rejtekhelyeken és szanatóriumokban. 1933 és 1937 között tagja volt a Francia Kommunista Pártnak, de a szovjet politikából kiábrándult, és bár baloldali maradt, kilépett a pártból.
A Közöny és a Pestis sikere
1944-ben Párizsban telepedett le, lektorként dolgozott, de az újságírásról, majd a közéleti tevékenységről is csakhamar lemondott. A színházhoz azonban hű maradt, előadatta saját abszurd darabjait (Félreértés, Caligula, Az igazak), emellett Faulknert, Lope de Vegát és Dosztojevszkijt fordított és adaptált színpadra.
1937-ben megjelent első könyve, a Fonákja és színe algériai élményein alapuló novelláskötet. Nevét az 1940-ben írt, de csak két évvel később megjelent Közöny (Az idegen) című regény tette ismertté, melynek középponti kérdése az elidegenedés. A művet több mint negyven nyelvre fordították le, 1967-ben Luchino Visconti rendezésében filmadaptáció is készült belőle.
„A Közöny az ember meztelenségét írja le az abszurddal szemben. A pestis az egyéni szempontok alapvető azonosságát ugyanazzal az abszurddal szemben. Ez egyfajta fejlődés, mely a többi műben még jobban megnyilvánul majd. De A pestis ezenkívül azt is megmutatja, hogy az abszurd semmire sem tanít meg bennünket.” Camus
Legnépszerűbb munkája az 1947-ben napvilágot látott A pestis. Az Oranban játszódó történetben a hangsúly nem a járvány elleni harc kétes sikerén van, hanem a szereplők emberi méltóságán és testvériségén. Harmadik, remek technikai megoldásokban bővelkedő regényét, a világ erkölcsi önelégültségét iróniával szemlélő A bukást (1956) sokan félreértették, amit novelláinak sikere és az 1957-ben neki ítélt Nobel-díj sem tudta vele feledtetni. „Minden generáció azt hiszi, hogy hivatva van átalakítani a világot. Az enyém azonban tudja, hogy nem fogja átalakítani. De feladata talán még nagyobb: abban áll, hogy megakadályozza a világ széthullását” – mondta a Nobel-díj átvételekor.
A magas kitüntetést biztatásnak vette, úgy érezte, még pályája kezdetén áll, ám már nem sok adatott neki: 47 éves korában, 1960. január 4-én autóbalesetben életét vesztette.
„A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt 20 esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a leckét megértse a fülét betömő, a szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia — s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben. A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok az életüket adták, és soha, sehol — még közvetve sem — igazoljuk a gyilkosokat. Nehéz minékünk méltónak lenni ennyi áldozatra.” (Albert Camus: A magyarok vére, (1957)
1994-ben megjelent Az első ember című befejezetlen regénye. A kéziratot abban az autóban találták, amelyben az író halálos balesetet szenvedett. Népszerűsége azóta is töretlen. Íróként, moralistaként és politikai teoretikusként a második világháború utáni nemzedék szószólója, majd az utána következők mentora lett. Írásaiban a háború utáni értelmiség kiábrándultsága tükröződik, fő témái az elidegenedés, az ember elszigeteltsége egy idegen világban, a Gonosz kérdésköre és a halál véglegessége. Drámái ma is nagy sikerrel szerepelnek a világ színházainak színpadán, több regényét is megfilmesítették.
