„Oly könyvet adnék a magyar ifjúságnak kezébe, melyben anyai nyelvén többire minden szép és hasznos tudományokat olvashatna.” 390 éve született Apáczai Csere János tudós-pedagógus, a Magyar Encyclopaedia szerzője.
Apáczai Csere János 1625. június 10-én született a Brassó megyében lévő Apácán. Kisnemesi vagy szabad székely család sarja volt, alapfokú tanulmányait szülőfaluja kálvinista iskolájában végezte, itt szerezte latin nyelvtudásának alapjait is. Ezt követően Kolozsvárra a református kollégiumba került, ahol jelentősen hatott rá kedves tanára, Porcsalmi András modern gondolkodása, enciklopédikus szemlélete. Kolozsvár után a gyulafehérvári kollégiumba iratkozott be, ahol filozófiai és teológiai stúdiumokat folytatott. A kollégium elvégzése után, 1648-ben meghívták a marosvásárhelyi iskola rektori posztjára, ám ezt visszautasította, mert Geleji Katona István püspök ösztöndíjjal külföldi tanulmányútra küldte.
„A bölcs lelki nagyság a tettekre alapozza az igazi dicsőséget, nem az ingatag hírnévre: inkább akar fejedelem lenni, mint annak látszani.”
1648 és 1653 között holland egyetemeken, Franekerben, Leydenben, Utrechtben és Harderwijkben tanult. Itt találkozott a kultúra és a polgári jólét, a kálvinista vallás áldásos hatásaival és a gondolkodás szabadságával. Az egyetemek a tudományok széles tárházát kínálták neki, a csillagászattól a keleti nyelvek tanulmányozásáig mindenre lehetősége nyílott. Megismerkedett Descartes tanításaival, s puritán nézetei is itt erősödtek meg, a görögön, latinon, héberen, francián, angolon és hollandon kívül hat keleti nyelvet is megtanult. 1651. április 26-án a harderwijki egyetemen doktori címet szerzett a De primis hominis apostasia című értekezésével, amely az első ember bűnbeeséséről szólt – ő volt az 1648-ban létesült egyetem első doktora. Még ugyanebben az évben megnősült, felesége, Aletta van der Maet, Utrecht egyik előkelő családjának leánya lett. 1652 végén Csulai György erdélyi református püspök hazahívta; a házaspár első gyermekének megszületése után indult útnak s 1653 augusztusában érkezett meg Gyulafehérvárra.
Apáczai a poétikai osztály rektora lett, s a felsőbb osztályokban görögöt, hébert, logikát és retorikát is tanított. Székfoglaló beszédében, amely a De studio sapientiae (A bölcsesség tanulásáról) címet viselte, kifejtette gondolatait a tudományokról, s a hazai elmaradottság okait vizsgálta. 1654-ben jelent meg az enciklopédiája előzményének tekinthető, Hollandiában írt Magyar logikácska, amelyet a gyermek I. Rákóczi Ferencnek ajánlott.
„Olyan időben születtünk, mikor a legnagyobb tudatlansággal szemben a bölcsesség és ennek tanítói egy batkára sem becsültetnek. De azon kétségbe kell-e esnünk? El kell-e hagynunk az iskolát? Számba sem kell venni a jövendőt? Nem! Gyalázaton és szégyenen keresztül az erényre kell törekedni.”
Még Hollandiában kezdte írni fő művét, amelynek utolsó három fejezetét már Gyulafehérvárott készítette el, s ezt követően küldte ki Utrechtbe a kiadónak. A mű, amelynek teljes címe „Magyar Encyclopaedia. Azaz, minden igaz és hasznos bölcseségnek szép rendbe foglalása és magyar nyelven világra bocsátása. Apátzai Tsere János által”, 1655-ben jelent meg. A 412 oldalas, 11 részből álló enciklopédiával Apáczai célja az volt, hogy magyar nyelven, iskolai használatra összefoglalja korának teljes tudományosságát: „oly könyvet adnék a magyar ifjúságnak kezébe, melyben anyai nyelvén többire minden szép és hasznos tudományokat olvashatna.” A könyvben a természettudományos ismeretek mellett helyet kapott a logika, a teológia, a történelem, az etika, a neveléstudomány és a filozófia eredményeinek bemutatása is. Az ismeretek e gazdag tárházát kortársai nem méltatták, s az oktatás minőségének javítását célzó reformtervei, elképzelései is süket fülekre találtak.
Nézetei miatt összetűzésbe került II. Rákóczi György fejedelemmel is, aki haragjában megfosztotta a gyulafehérvári katedrától. Barátai és Lorántffy Zsuzsanna közbenjárásának köszönhetően azonban a fejedelem rábízta a kolozsvári iskola vezetését. Itt 1656 novemberében tartotta székfoglalóját De Summa scholarum necessitate (Az iskolák felette szükséges voltáról) címmel, igen erős kritikával illetve az új szellemi és társadalmi törekvéseket gáncsoló, maradi kortársait, s hazája szomorú műveltségi állapotát. Kolozsvárott ugyanolyan hévvel és lelkesedéssel vetette bele magát a tanításba, mint eddig, teológiát, hébert, görögöt és természetbölcseletet oktatott. Ugyanakkor az ő közbenjárásának köszönhette a kollégium Lorántffy Zsuzsanna református alapítványát, s ő intézte el azt is, hogy fejedelmi támogatással tíz szegény tanuló ingyen tanulhatott.
Buzgalmát azonban megtörte egyre súlyosbodó tüdőbaja, s 1659. december 31-én meg is halt. Felesége és gyermeke nem sokkal élte túl, sírjaik a kolozsvári Házsongárdi temetőben találhatók.
Életéről Páskándi Géza írt drámát Tornyot választok címmel, emlékét Áprily Lajos örökítette meg A tavasz a Házsongárdi temetőben című versében.
