2017. július 27.  Csütörtök
Közepesen felhős 16 °C Közepesen felhős
Rovatok
2017. július 27.  Csütörtök   Olga, Liliána
Közepesen felhős 16 °C Közepesen felhős

Carlos Santana 70

Kassák Lajos útja

Idősebb Alexandre Dumas kalandos élete

“Számomra nincs más választás”

Carlos Santana 70  
Carlos Santana a latin zene elkötelezettje, de hosszú pályája során hatott rá a blues, a folk, a soul és sok másfajta zene.
Kassák Lajos útja  
Ötven éve, 1967. július 22-én halt meg Kassák Lajos Kossuth-díjas költő, író, képzőművész, az avantgárd mozgalmak egyik alapító mestere.
Idősebb Alexandre Dumas kalandos élete  
Idősebb Alexandre Dumas népszerűségének titka nagyon egyszerű, műveiben minden olyan elem benne van, amely lebilincseli az olvasót.
“Számomra nincs más választás”  
Egy 1957-es szovjet hivatalos közlés szerint 70 évvel ezelőtt, 1947. július 17-én halt meg Raoul Wallenberg, aki 1945. január 17-én tűnt el.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Dsida Jenő élete című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

Dsida Jenő élete

Szerző: / 2017. május 17. szerda / Kultúra, Irodalom   

Dsida Jenő (1907-1938) költő, műfordító (Fotó: PIM)“És felakasztom csendesen / kék sapkád mellé a fogasra / fénylő, mennyei glóriámat.” 110 éve született Dsida Jenő költő, újságíró, aki egyike volt a korszak legkifinomultabb, leghajlékonyabb verstechnikával bíró lírikusainak.

“Éveinek száma szerint a fiatal nemzedék tagja volt, de költeményeiben mint hűséges és kitűnő tanítvány sorakozott a Babits–Kosztolányi-vonal mögé. A szép és gazdag rím, a játékos hullámzású anapesztusos ritmus, a választékosan ügyes kifejezés, a könnyeden legyőzött önként vállalt nehézség költője volt. Tökéletes mestere a verselésnek, olyan kitűnő technikus, mint amilyen kevés akad ideát. De éppoly kevéssé volt hideg virtuóz, mint mesterei.” (Szerb Antal: Dsida Jenő)

Dsida Jenő (1907-1938) költő, műfordító (Fotó: PIM)Dsida Jenő 1907. május 17-én született Szatmárnémetiben Binder Jenő Emil (Dsida Jenő 1923-ig viselte a Binder nevet) néven. Apja mérnökkari tiszt volt, anyja földbirtokos családból származott. A gyerek már útban volt, amikor szülei megszöktek otthonról, ám anyját végül máshoz kényszerítették, s csak fia születése után tudott elválni és szerelméhez hozzámenni. A család 1910-től Budapesten élt, Dsida az első elemi osztályt is itt végezte a Szarvas utcai apácaiskolában.

Az első világháború kitörésekor apját az orosz frontra vezényelték, ahol hamarosan fogságba esett. 1914-ben a fiatal anya két kisfiával, Jenővel és a nála négy évvel fiatalabb Aladárral Beregszászra költözött apjához. Négy évvel később Dsida Aladár visszatért a hadifogságból, s állomásparancsnoknak nevezték ki Szatmárnémetibe. Dsida itt fejezte be a középiskolát. Gimnazista korában skarlátos lett, súlyos szövődményekkel; anyja szerint ennek szövődménye volt a született szívbeteg fiú szívbillentyű-elégtelensége, mely élethosszig tartó betegsége és korai halálának közvetett oka lett.

Első versei 17 éves korában, 1924-ben jelentek meg Benedek Elek gyereklapjában, a Cimborában. Érettségi után, 1925-ben beiratkozott a kolozsvári egyetem jogi karára, de tanulmányait nem fejezte be érdeklődését egyre inkább az irodalom kötötte le. 1927-től a Pásztortűz című folyóirat szerkesztője, majd a Huszár-családnál házitanító lett. Versei miatt gyakran került összeütközésbe a román hatóságokkal, amelyek irredentizmussal vádolták.

DSIDA JENŐ: RÖVID NAPLÓ

Bárányfelhőt tartok az óljaimban,
emlékeimet nevükön szólítom,
szeretem az embereket.
A csillagok fényes esője alatt
bőjtölök és imádkozom este
és a Halálnak minden vacsoránál
külön tányért teszek asztalomhoz.
Ha kérdeznek, halkan felelek,
hiszem a föltámadást.
Márványba vések egy fehér nevet
s eltemetem mélyen a föld alá.
(1928)

“Rövid az életem: leírni is csak röviden lehet. Tizenöt és fél éves voltam, amikor első versem – valami kis névnapi köszöntő – megjelent Benedek Elek nagyapó Cimborájá-ban, s akkor kaptam az első honoráriumomat. Azóta sem voltam olyan boldogan büszke és magammal megelégedett, mint akkor. Azóta sok mindent láttam a világban, és becsületesen próbáltam írni magamról és arról a sok mindenről, amit láttam. Szülővárosomból, Szatmárról négy éve kerültem Kolozsvárra, most itt végzem a jogi fakultás utolsó esztendejét (…) A szenvedést is megkóstoltam már, néhány évig állandóan levert voltam és szomorú. Most huszonkét éves vagyok…” (Dsida Jenő fiatalkori önéletrajzából)

Első verseskötete 1928-ban jelent meg Kolozsvárott Leselkedő magány címmel. Az Erdélyi Irodalmi Társaság tagjaként az Erdélyi Fiatalok című lap egyik alapítója és főmunkatársa volt, majd katona lett, de szívbaja miatt leszerelték. 1931 őszén megismerkedett az akkor tizenkilenc éves Imbery Melindával, rendszerint titokban találkoztak, egymásnak gyönyörű leveleket írva.

“Mig lassan megindul a magyar karaván kis különvonata, magamban fogadalmat teszek, hogy akármi uton-módon, bármi áron, visszatérek mégegyszer életemben Firenzébe. Az utitársak most is ünnepélyesek, hallgatagok. Délután háromnegyed hat… Tram-ta-ta, – robogunk a hivogató Örök Város, Róma felé.” (Dsida Jenő: Magyar karaván Itálián keresztül)

DSIDA JENŐ: SÁRBA ZUHAN A NAP
(részlet)
A tegnap is elment, a holnap is elmegy,
az öröm is elment, a bánat is elmegy –
Udvarunkon a cseresznyefa
minden tavasszal kivirágzik.

Csókot is adtam, erőt is adtam.
Sokért cserébe keveset kaptam.
Egy gazdátlan burnusz üget
a forró Szaharán.

Amikor öccse 1933-ban hátrahagyva banktisztviselői állását Csengery Aladár néven a kolozsvári Thália Színháznál elkezdte színészi pályáját, Dsida a PEN Club romániai tagozata magyar szakosztályának főtitkára lett, 1934-től a Keleti Újság szerkesztője, az Erdélyi Szépmíves Céh lektora volt. Dolgozott még az Erdélyi Helikon, az Erdélyi Lapok és a Keleti Újság munkatársaként, tagja volt a többi között a Helikoni Írók Munkaközösségének, az Erdélyi Katolikus Akadémiának. Anyagi helyzete csak 1937 júliusában tette lehetővé, hogy több éves jegyesség után oltár elé vezesse menyasszonyát, Imbery Melindát. Közös életük rövid ideig tartott.

1937-ben több éves titkolt jegyesség után – gyenge egészsége miatt a család aggodalma ellenére – feleségül vette Imbery Melindát. Verseiben ettől kezdve új szín jelent meg: az elégia, majd a gyermekkor, élményekbe és emlékekbe öltözve. Debreceni nászútjukat követően Budapesten meglátogatták Szerb Antalt, ami nagy hatással volt a költőre. Kolozsváron Dsida Jenő édesanyja támogatásával az ifjú pár egy egyszoba-alkóvos-konyhás kis lakást bérelt. Ám a boldog időszak rövid ideig tartott. Alig kezdte el Szerb Antal felkérésére Shakespeare Ahogy tetszikjének újrafordítását, s dolgozott még a Tükör előttön, amikor 1938 elején influenzában megbetegedett, állandó magas lázzal feküdt a kolozsvári zsidó kórházban. A betegségéből gyenge szíve miatt már nem tudott felépülni, 1938. június 7-én halt meg Kolozsvárott.

Dsida Jenő (1907-1938) költő és Imbery Melinda (1912-1987) esküvője, Kolozsvár, 1937 (Fotó: Fotofilm Kolozsvár / PIM)

“Dsida Jenőnek éppúgy, mint nagy mesterének, Edgar Allan Poe-nak a költészet tudatosan megkomponált szóvarázs, muzsika, misztika — kicsit elvont matematika is célja nem az igazságok, erkölcsi tanulságok kimondása, hanem a „szépség ritmikus megteremtése”; az ő költészete is éppúgy, mint német rokontársáé Georg Traklé — kitől több verset is lefordított — csak néhány visszatérő motívumból áll; elégikus halálvágyból, az élet és az elmúlás örök konfliktusából, a földi valóság és az égi eszmények összeegyeztetéséből. Ez csobog végig költészetén, néha búvópatakként elhalkulva, néha átlátszó kicsi érré egyszerűsödve, néha érzéki örömtől gyöngyözve, legszebb verseiben pedig sejtelmesen bár, de tükrözve a valóság egy-egy halovány részletét.” A jó barát és kolléga, Áprily Lajos írta Dsida Jenő Tóparti könyörgés című kötete előszavában.

DSIDA JENŐ: ESTI TEÁZÁS

Az ódonművű óra ver,
a mennyezeten pókok szőnek.
Homlokodon bánat hever,
bánata özvegy, néma nőnek,
         ki fogyton véknyul, mint a hold,
         mert arra gondol, ami volt
         s hunyó tűznél fonnyadva fázik
         és arra gondul, aki holt,
         míg zöld, nagyárnyú lámpa mellett
         magányosan, csendben teázik.

S akkor jövök. Halk nesze sincs
aruimnak, mikor belépek.
Nesztelen moccan a kilincs,
borzadva néznek rám a képek.

– Én is teázom, kedvesem… –
mondom lágyan és kedvesen.
A húnyt parázsnak lángja támad.
És felakasztom csendesen
kék sapkád mellé a fogasra
fénylő, mennyei glóriámat.

Dsida Jenő korai líráját a századvégi és nyugatos költészet hatása jellemzi. A kiváló formaművész Dsida az avantgárd eszközeit, a szabad képzettársításokat megőrizve felújította a klasszikus, kötött versformát, a szigorú versszerkezetet. Ugyanakkor élt az expresszionizmus eszközeivel is, kedvelte a szabadverset. 1928-ban megjelent első verseskötetében, a Leselkedő magányban a háború utáni fiatal nemzedék csalódásait és magányát érzékelteti, s a természetben keres feloldást. A neokatolikus reformmozgalommal találkozva gyermekkori hite felerősödött, erre utalt 1933-as kötetcíme: Nagycsütörtök. A címadó versben Jézus áldozatához hasonlítja a kisebbségi költő sorsát.

Versei együttérzést tükröznek a szegények és szenvedők iránt. Nagyobb lélegzetű, epikába hajló verseiben is megtalálhatjuk a lírikus bensőségességét: Kóborló délután kedves kutyámmal című versében játékos hexameterekkel érezteti a természetben felüdülő lélek örömét, a Miért borultak le az angyalok Viola előtt című ciklusában pedig a szerelmet ünnepli, merengő és dévaj érzésekkel. 1938-ban, posztumusz jelent meg az Angyalok citeráján című kötete, amelyben betegágyán írt utolsó versei is helyet kaptak. Ebben angyali költőként új hangon szólal meg, egy valóság fölötti létben talál vigasztalást. Hosszabb önéletrajzi költeménye, a Tükör előtt ifjúságával, szerelmeivel vet számot, s beszámol az erdélyi magyar irodalmi élet nagy alakjairól.

Már halála után, 1940-ben látott napvilágot a Psalmus Hungaricus, melyben a közösséghez való hűség és a történelem előtti felelősség erkölcsét állítja mércéül az olvasónak. Hitet tesz a szétszórt magyarság és az anyanyelvi kultúra mellett, nemzeti egységre szólítva a történelem végzetes erőivel szemben. A halál előtti lelkiállapotról kevesen írtak olyan plasztikus részletességgel, mindent megfigyelő aprólékossággal, mint ő.

Dsida Jenő nagy műveltségű műfordító is volt. Francia, latin, német, olasz, román költőket tolmácsolt, prózai írásai elbeszélések, esszék, kritikák és útibeszámolók. A kiváló formaművész az avantgárd vívmányait, különösen a képzettársítások szabadságát megőrizve újította fel a klasszikus hagyományokat: a kötött versformát. Nagy műveltségű műfordító volt: francia, latin, német, olasz, román költőket tolmácsolt, különösen Trakl-fordításai jelentősek. Sírverse így szól a kolozsvári Házsongárdi temetőben: “Megtettem mindent, amit megtehettem, / Kinek tartoztam, mindent megfizettem, / Elengedem mindenki tartozását. / Felejtsd el arcom romló földi mását”.

Dsida Jenő (1907-1938) költő kriptája kolozsvári, Házsongárdi temetőben (Fotó: Kibelbeck Mara / Cultura.hu)

Hozzászólás

A hozzászólások nem a szerkesztőség, hanem az olvasók véleményét tükrözik. A moderálási elvekbe ütköző hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül törölhetjük.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek