„Emlékszem a percre, melytől lelkem álma fölszakadt.” Saul Bellow Nobel-díjas amerikai író, a 20. századi amerikai irodalom kiemelkedő alakja 100 éve, 1915. június 10-én született.
Szülei 1913-ban vándoroltak ki Oroszországból Montrealba, majd Chicagóba költöztek. Saul Bellow (Solomon Bellows) 1915. június 10-én született. Bellow gyermekkorában megtanult angolul, héberül, jiddisül és franciául. Anyja rabbit akart faragni belőle, őt azonban az irodalom vonzotta. A Chicagói, majd a Northwestern Egyetem hallgatójaként antropológiát és szociológiát hallgatott. 1937-ben szerzett diplomát, ezután több egyetemen tanított, miközben sorra írta regényeit. A Láblógázó ember (1944) egy sorozásra váró férfi naplója, Az áldozat (1947) tanulmány egy zsidó és egy keresztény kapcsolatáról és az antiszemitizmusról. A második világháború alatt a kereskedelmi flottánál szolgált.
„Fantázia, fantázia és megint fantázia! Abból lesz a valóság. A fantázia tart fenn, a képzelet gyúr át, ez vált meg! Látja – mondta –, én itt ülök, Afrikában, s a magam módján ennek a gondolatnak szentelem magam, legjobb képességem szerint, teljes meggyőződéssel. Hogy a homo sapiens, amit elképzel, lassanként azzá is tudja formálni magát.” (Saul Bellow: Henderson, az esőkirály)
Az első nagyobb sikert az Augie March kalandjaival (1953) érte el, a regény elnyerte a Nemzeti Könyvdíjat. Ebben a könyvben érvényesült először laza, lendületes stílusa, amely szöges ellentétben állt kortársainak formai tökéletességre törekvésével. A regény pikareszk jellegű, sokszor mulatságos történet egy szegény chicagói zsidó fiatalember kalandjairól és próbálkozásairól, melyekkel abszurd sorsának értelmét kísérli felfogni.
Bellow az amerikai prózairodalom intellektuális vonulatának egyik vezéralakja, műveire az angol pikareszken kívül Joyce, Kafka és a francia kortárs írók hatottak. Nemzedékének új típusú, entellektüel írója volt. Műveinek fő témája hőseinek önkeresése és szabadulási vágya a társadalmi kötöttségektől, az emberi méltóság és humanitás védelme. Hősei egyaránt abban reménykednek, hogy egyéniségük megőrzésével köthetnek különbékét a gonoszság erőivel. Regényeiben az értelmiségi válságokat a komoly alaphang mellett sok humorral és öniróniával boncolgatja. Hőseinek belső monológjai a fennkölt és az abszurd között csaponganak, miközben az őket körülvevő világ minduntalan a földre kényszeríti intellektuális elmélkedéseiket.
A Henderson, az esőkirály (1959) egy különc milliomos afrikai kutatóútjáról szól. A kudarc ábrázolása A napjaid gyümölcse (1956), a Herzog (1961) egy jó szándékú egyetemi tanár a világgal és önmagával folytatott harcának, kissé komikus lázadásának, majd teljes megalkuvásának története. A legjobb regényének tartott Mr. Sammler bolygója (1970) a holokausztot túlélő értelmiségi viaskodását ábrázolja a modern világ káoszával és az elmúlás fenyegetésével. Utolsó regényében, a 2000-ben megjelent Ravelsteinben egy nagystílű életet élő, hedonista, szuperintelligens politológus és visszahúzódó, gátlásos életrajzírója cserél eszmét egy párizsi utazás során.
Háromszor kapta meg a Nemzeti Könyvdíjat, 1976-ban Pulitzer-díjas lett, s ugyanabban az évben irodalmi Nobel-díjat kapott a Humboldt adománya (1975) című regényéért, melynek lecsúszott, kissé hóbortos hősét egy költőbarátjáról, Delmora Schwartzról mintázta.
1993-ban Bostonba költözött, a Boston Universityn kezdett tanítani. 2005. április 5-én halt meg a massachusettsi Brookline-ban.
