„Hát mit ér az a híres civilizáció, ha az ember nem halhat meg ugyanabban a szobában, ahol született. Egészen odavagyok, kedvesem…” Edward Morgan Forster angol író, a Szellem a házban és az Út Indiába szerzője 45 éve, 1970. június 7-én hunyt el.
Edward Morgan Forster 1879. január 1-jén született. Az egyik nagynénjétől örökölt vagyon révén tanulmányai végeztével utazni kezdett, az antik kultúra szerelmeseként hosszabb időt töltött Görögországban és Olaszországban is. Hazatérése után esszéket, novellákat írt az Independent Rewiev számára, majd 1905-ben megjelent első regénye Where Angels Fear to Tread (Ahová félnek lépni az angyalok) címmel. Részben olaszországi élményei köszönnek vissza 1908-as regénye, a Szoba kilátással lapjairól, amelyben egy fiatal lány szerelmén keresztül könnyed iróniával ábrázolja a még élő viktoriánus konvenciók és e merev illemszabályoknak fittyet hányó érzelmek ellentétét.
Szellem a házban
A megmerevedő tradíciók és a mély érzelmek, a különböző polgári életformák konfliktusa adta következő regénye, a Szellem a házban témáját is. Mindkét műből James Ivory rendezett nagy sikerű filmet, parádés szereposztással.
A már életében klasszikusnak számító angol írónak ez volt a negyedik, a kritikusok szerint a legjobb regénye. Ismét életre kel az Edward-kori Anglia: az az időszak, amikor a viktoriánus társadalmi berendezkedés már inogni kezdett, s nem sokkal később, az első világháború előtt az egész erkölcsi és szociális szövevény össze nem omlott. Howards End (a regény eredeti címe) egy vidéki birtok neve, s egyben az angol hagyomány Forster szerint legértékesebb részének jelképe, ahol az író érzelmek és konvenciók, szociális felelősség és emberi gonoszság égetően aktuális konfliktusára lel.
A történet középpontjában két család áll. Egyrészt a dúsgazdag Wilcoxék: Henry, a hűvösen sármos vállalkozó, és beteges felesége, Ruth. Másrészről a művelt, érzékeny Schlegel kisasszonyok, akik intellektuális lelkivilágukat a londoni teaszalonokban élik. A két életforma között és alatt Leonard Bast, a Helen Schlegel védőszárnyai alá került fiatal hivatalnok tengődik, a kisember, aki a kultúra világába vágyakozik, de akit a wilcoxi könyörtelenség és a schlegeli könyörület egymással versengve tesz tönkre.
„A város sátáni benyomást keltett, a szűkebb utcák nyomasztóak voltak, mint a bányafolyosók. A köd egy cseppet sem ártott a kereskedelemnek, mert nem szállt alá, és a fényes kirakatok előtt tolongtak a vásárlók. Inkább csak a lélek sötétült el, vigaszért fordulva önmagához, hogy odabent valami még keservesebb sötétséget találjon. Margaret egy tucatszor is meg akart szólalni, de valamitől mindig torkán akadt a szó. Kicsinyesnek és félszegnek érezte magát, és a karácsonyi gondolatai egyre cinikusabbak lettek. Béke? Miféle ajándékokat kaphatunk, de van-e akár egyetlen londoni, akinek a karácsony békét jelent? Azt akarják, hogy minden érdekes legyen, és rafinált – hát akkor le kell mondani erről az áldásról. Jóakarat? Hol talált rá csak egyetlen példát is a vásárlók hordáiban? Vagy akár önmagában? Nem fogadta el azt a meghívást, pusztán azért, mert egy kicsit furcsa volt, és a képzeletből fakadt – éppen ő, akinek veleszületett joga, hogy a képzeletét dajkálgassa.” (E. M. Forster: Szellem a házban)
Margaret Schlegel elszánt intelligenciájával megnyeri magának Ruth Wilcox barátságát. De ez csak a kezdet: a történet íve akkor kezd feszülni, amikor Ruth meghal, és Howards Endet Margaretre hagyja – az örökség átvételét azonban Henry Wilcox és gyermekei megakadályozzák. Ezzel végzetes bonyodalmak támadnak. Margaret elfogadja a megözvegyült Henry házassági ajánlatát, akinek fia elkeseredetten küzd az osztályába bekerülni törekvő jövevények ellen. A befagyott előítéletekből és mély érzelmekből kavarodó katasztrófa az óramű pontosságával közeledik…
A férfiszerelem írója
„A könyveket el kell olvasni (elég baj az: sok időbe telik); ez az egyetlen módja annak, hogy megtudjuk, mi van bennük. Talán akadnak vad törzsek, amelyek inkább megeszik a könyveket, de Nyugaton az olvasás látszik az elsajátításukra alkalmas egyedüli eljárásnak. Az olvasónak le kell ülnie, egymagában, meg kell küzdenie az íróval.” (E. M. Forster: A regény aspektusai)
Forster 1912-13-ban Indiában utazgatott. Hazatérve megírta a férfiszerelem kényes témáját feldolgozó Maurice című művét, amelyet megmutatott néhány barátjának, majd gondosan az asztalfiókba rejtett, s csak a halála után jelent meg. Az első világháború kitörésekor csatlakozott a Vöröskereszthez, s 1916-17-ben Alexandriában tevékenykedett. 1921-ben visszatért Indiába, ahol Devasz maharadzsa személyi titkáraként dolgozott. Az itt töltött időszak élményéből született meg az Út Indiába című regénye, amelyet kritikusai a tömör szerkesztés, a hiteles jellemábrázolás, a szimbolikus, egyben realista megjelenítés miatt a XX. századi regény egyik csúcspontjaként tartanak számon. 1984-ben David Lean rendezett belőle filmet.
Az Út Indiába megjelenése után nem írt több regényt, fontosak viszont akkori esszéi és novellái, amelyeket több kötetben gyűjtött össze, s ő írta Britten Billy Budd című operájának szövegkönyvét is. 1927-ben jelent meg regényelméleti írása A regény aspektusai címmel, amelyben a realizmus XX. századi lehetőségeit elemezte. A 30-as években a BBC Rádió tudósítójaként dolgozott, aktívan részt vett a Pen Klub munkájában, s ekkoriban kezdődött szerelmi kapcsolata egy londoni rendőrkapitánnyal, amely annak nősülése után is folytatódott.
Anyja halála után, 1946-ban Forster elfogadta egykori cambridge-i iskolája ajánlatát, előadó tanár lett, s élete végéig szinte minden idejét itt töltötte. 1953-ban és 1969-ben is Becsületrenddel tüntették ki. Cambridge-ben hunyt el 1970. június 7-én.
