Szerb Antal mindössze tizennyolc éves volt, amikor papírra vetette a ham(m)elni patkányfogó ismert, középkori legendájának történetét. 99 évet kellett várni a kiadására.
Szerb Antal tragikusan korán befejeződött életműve versekkel indult, de nem volt igazán lírai alkat, a próza lett igazi terepe, széleskörű műveltsége, csillogó intelligenciája, finom humora itt nyilvánult meg leginkább. Ez a finom humor üt át Szerb leveleiből, naplójából és megjelenik írásmódjában is. A művészetkedvelő családban felnövő fiatalemberre a zsidó származás kérdése, a katolikus hitélet, a Sík Sándor által vezetett irodalmi önképzőkör, a könyvek, a nyelvtanulás volt a legnagyobb hatással.
Akárcsak Reményik Sándort, aki megverselte a történetet, Szerb Antalt is megfogta a hamelni legenda, miszerint a németországi települést 1284-ben valósággal megszállták a rágcsálók, ám egy furulyás elcsalta őket a városból játékával. Igaz ugyan, hogy később a gyerekekkel is ezt tette, a város azonban töretlenül ünnepli a csodát manapság is. 1919-ben ennek eredménye lett A hammelni patkányfogó című mesejáték, amely sokat elárul magáról a fiatal, játékos Szerbről is.
1924-ben doktorált, s középiskolai tanár lett a Vas utcai Felsőkereskedelmi Iskolában, itt tanított mindaddig, míg a zsidótörvények értelmében le nem parancsolták a katedráról. Közben hosszabb-rövidebb időt külföldön, Párizsban, Olaszországban és Londonban töltött. Nagy sikert aratott regénye, a Pendragon-legenda, amely szerencsésen ötvözi magában a kalandregényt, a krimit, a kultúrhistóriát, s mindezek paródiáját, valamint az 1937-es kultuszmű, az Utas és holdvilág, a magát kereső ember önelemző regénye.
Szerb saját nemzedéke (köztük Radnóti Miklós, Sárközi György, Halász Gábor, Gelléri Andor Endre, Honti János és mások) sorsában osztozott. A lelkileg és fizikailag meggyötört írót 1945. január 27-én agyonverték a balfi tábor őrei.
Szerb Antal: A hammelni patkányfogó
…bízzunk az Úr véghetetlen jóságában
Irodalmi szenzáció Szerb Antal ismeretlen mesejátékának első kiadása. Az 1919-ben írt, eleddig a hagyatékban kallódó kézirat a közismert patkányfogó-legendát tartalmazza, de a mű üzenete, végkicsengése merőben eltér az eredetitől. Szerb Antal mindössze tizennyolc éves volt, amikor papírra vetette a történetet, jó néhány írásával együtt azonban soha nem jelent meg, a Nyugatban is versekkel debütált 1921-ben, nem pedig prózával. A hammelni patkányfogó teljes történet, nem töredék, Szerb nyolc apró füzetben jegyezte le, és javításokat is csak alig-alig eszközölt rajta.
A történet a nagydiák Szerb eszmerendszerének, ideálvilágának hibátlan lenyomata, benne a pogány és keresztény mondavilág ellentéte bontakozik ki, a mesedráma végkifejlete és tanúsága szerint a vallásosság és az idealizmus helyét a művészet hatalmába vetett hit váltja fel. A patkányfogó sem holmi gyerekrabló képében jelenik meg Szent Miklós kútjánál, hanem mint egy titokzatos, barna csuhás vándor, netán dominikánus vagy középkori tudósféle, akinek kezében van a megoldás kulcsa. És nem lenne Szerb Antal-mű, ha nem csavarodna el a meseszál a teozófia, az alkímia, a vértanúk és a rózsakeresztesek felé: vagyis minden együtt van egy letehetetlen műhöz.
„Történt ugyanis, hogy hamvazószerdán, miután a templomból kijöttünk, ahol is áhítatunkat közben meg tetsző módon kifejezésre juttattuk, a város előkelő társasága este szerény hajlékomba gyülekezett egybe, hogy polgárias békében és tisztességben elfogyassza estebédjét. Vacsora után a verandán az ifjúság, apáinktól örökölt megcsorbíthatatlan jókedvéből kifolyólag, félretolatta az asztalokat, voltak itt éppen vén muzsikusok, akik még talán talpalávaló nótákat farigcsáltak, egyszóval polgárian békés és biztonságos táncra illesztették magukat. Maga a plébános úr, aki ott volt, adta meg rá az engedélyt. Önkéntesen azonban a városban tartózkodott egy dominikánus barát a szomszédos kolostorból, aki rendjének sötét szellemében nevelve megbotránkozott azon, hogy mi tiltott időben lakodalmat rendezünk. Felrohant polgárian tisztességes hajlékomba, és durva kifejezésekkel illetve minket, ünneprontónak nevezett, mondván, hogy nem tudjuk szomorkodni az ünnepek szomorúságát – és igen, igen durva kifejezésekkel fenyegetve kijelentette, hogy ezért súlyos büntetésben lesz részünk.”
Szerb Antal: A hammelni patkányfogó, Szépmíves Könyvek, Budapest, 2018
