Botlatókövet állítottak Szerb Antal emlékére egykori budapesti lakhelyénél.
Halálának 75. évfordulója alkalmából botlatókövet állítottak az író utolsó szabadon választott lakhelyénél, a Hűvösvölgyi út 81. szám alatt. Szerb Antal 1945. január 27-én halt meg tragikus körülmények között, holttestét 1946 októberében exhumálták, majd Budapesten helyezték el földi maradványait a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben. Sírhelye 2001 óta védett.
Szerb Antal 1901. május 1-jén született Budapesten, 1924-ben magyar-német-angol szakos tanári diplomát szerzett a budapesti egyetemen. Hosszabb-rövidebb időt Párizsban, Londonban és Olaszországban töltött. Tanított, 1933-tól a Magyar Irodalomtudományi Társaság elnöke volt. Az 1934-ben megjelent Magyar irodalomtörténettel országos hírnevet szerzett. 1935-ben és 1937-ben Baumgarten-díjat kapott. 1941-ben megírta A világirodalom története című munkáját. Ettől az időszaktól kezdve alkotói tere egyre szűkült, Magyar irodalomtörténetét betiltották, de a Magyar Csillag, az Ezüstkor, a Magyar Nemzet és az Új idők még közölték írásait.
A modern polgári esszéírás egyik legjobb magyar képviselőjeként tanulmányait filológiai felkészültség és rendkívüli elemzőkészség jellemzi. Irodalomtörténeti munkái ma is forrásértékű művek. Regényeiben (A Pendragon-legenda, az Utas és holdvilág, A királyné nyaklánca) a kalandregényt és a kultúrtörténetet ötvözte. Fanyar humorú novellái ma is olvasottak. Sokat fordított. Száz vers című antológiája görög, latin, angol, amerikai, német, francia, olasz költők verseinek eredeti szövegét és magyar fordítását tartalmazza.
A botlatókövek 10×10-es bronztáblák. A koncepciót Gunter Demnig német képzőművész találta ki, aki huszonöt éve helyez el Európa-szerte botlatóköveket a nácizmus áldozatainak emlékére: a holokauszt áldozatai kapnak egy-egy ilyen táblát, melyen a nevük, születési dátumuk, haláluk időpontja és helye áll megnevezve. A botlatókövet mindig azelőtt a ház előtt helyezik el, amely az áldozat utolsó szabadon megválasztott otthona volt.
