Jékely Zoltán születése centenáriumának évében a költő, prózaíró, fordító és szerkesztő alakját és gazdag életművét kívánja megidézni az OSZK Én már rég a harangoké vagyok címmel.
A Nagyenyeden született neves költő, író, műfordító, publicista, Jékely Zoltán fiatalon, 1926-ban került Kolozsvárra. Édesapja, Áprily Lajos révén ismerkedett meg az induló erdélyi irodalom legjobbjaival. 1929-ben a család Budapestre költözött. Jékelyt felvették az Eötvös Collegiumba. Az egyetemen Horváth János, Eckhardt Sándor, Gombocz Zoltán és Gerevich Tibor óráit hallgatta. 1935-ben végzett, doktori disszertációját pedig az erdélyi magyar irodalom kezdeteiről és Kuncz Aladár munkásságáról írta. Nemcsak verseket, hanem tanulmányokat, kritikákat és műfordításokat is közölt. Huszonéves korában már elismert költő volt; 1939-ben, huszonhat évesen már megkapta a Baumgarten-díjat.
„Én már rég a harangoké vagyok”
Jékely Zoltán születése centenáriumának évében a költő, prózaíró, fordító és szerkesztő alakját és gazdag életművét kívánja megidézni az OSZK Kézirattárának kiállítóterében Én már rég a harangoké vagyok címmel 2013. október 30-án nyíló interaktív kamarakiállítás, mely Jékely irodalmi hagyatékának gondozói és az életművel foglalkozó irodalomtörténészek kurátori munkájának eredményeképpen jött létre.
A tárlat nem utolsó sorban emléket kíván állítani a nemzeti könyvtár egykori munkatársának is, hiszen kevesen tudják, de Jékely két szakaszban is, hosszú évekig (először 935 decemberétől a Széchényi Könyvtár fizetés nélküli gyakornokaként és 1938-tól kinevezett könyvtárosként, majd 1946 után) a Széchényi Könyvtár hírlaptárosa volt. A nemzeti könyvtár megbízásából utazott Kolozsvárra 1940-ben, felmérni az visszacsatolt Észak-Erdély egyetemi könyvtára állományának állapotát. Életének zsúfolt, termékeny kolozsvári évei következtek ekkor, mind a magánéletét, mind szakmai előmenetelét illetően
Mikor 1946 novemberében visszaköltözött Budapestre, ismét az OSZK-ban talált menedéket – 1954-ig dolgozott a Hírlaptárban -, hiszen ekkoriban, ahogyan oly sokakat a korban, 1948-tól 1957-ig tíz éves szilenciumra ítélték, s az Írószövetségből is kizárták. 1957-ben kapott újra nyilvánosságot: a Tilalmas kert című kötete huszonöt éves költői pályájáról adott ekkor számot.
A Baumgarten-díjas, kétszeres József Attila-díjas és posztumusz Kossuth-díjas költő hagyatéka a család jóvoltából az OSZK Kézirattárában, tárgyi hagyatéka pedig a Petőfi Irodalmi Múzeumban található.
A most nyíló tárlat (kurátorok: Péterfy Sarolt és Boka László) ünnepi megnyitóját Kovács András Ferenc költő vállalta. Az eseményen más neves művészek (Szabó T. Anna költő, Jánossy Lajos író) is közreműködnek. Ez alkalommal mutatjuk be a Holnap Kiadó által az idei Könyvhétre megjelentetett Jékely 100 című kötetet is, mely Péterfy Sarolt szerkesztésében 10 kortárs költő 10 választott Jékely-versét és egy-egy miniesszét is tartalmaz.
2014. január 22-én, A magyar kultúra napján a kiállítás finisszázsaként Jékely Erdélyben és Magyarországon betöltött irodalomtörténeti szerepét, helyét és mai hatását mérlegelő pódiumbeszélgetést rendezünk, melyen kortárs írók, költők, neves irodalomtörténészek (többek közt Lator László, Várady Szabolcs, Vallasek Júlia, Péterfy Sarolt, Nemeskéri Erika) vesznek részt.
