„Könyvem célja, hogy a szíves olvasót és főképpen a kalandokat szerető ifjúságot megismertessem ennek a kalandos utazásnak a történetével.” Almásy László Ede gróf Afrika-kutató, felfedező, író 120 éve született.
„Idővel megértettem azoknak a férfiaknak a beszédét, akiknek szeméből a végtelen homoktenger fennkölt nyugalma sugárzik. Este a tábortüzek mellett felfigyeltem azokra a mesékre, amelyek a sivatag titkairól szólnak. És minden mese ismét kiszólított abba a végtelen szűz területbe, ahol a gép acélos dala egybeolvad a szél zúgásával.”
Almásy László Ede Borostyánkőn (ma Bernstein, Ausztria) született nemesi, bár nem grófi családban 1895. augusztus 22-én. Apja nemzetközi hírű Belső-Ázsia kutató volt, fiát azonban ekkor még az autók és a repülőgépek világa vonzotta. Angliában tanult, itt szerezte meg első pilótaengedélyét is. Az első világháború idején önkéntes pilótaként szolgált az osztrák-magyar légierőben. Rendíthetetlen lojalistaként a háború után mindkét királypuccs során ő volt IV. Károly király sofőrje, ekkor ragadt rá a grófi cím is, mert az exuralkodó következetesen így szólította.
1926-ban az osztrák Steyr túrakocsik megbízhatóságát bizonyítandó a Nílus mentén egész Szudánig vezetett, 1929-ben autóval járta végig az ősi Darb el-Arbain karavánutat. A sivatag szerelmese lett, feléledt felfedezői hajlama, főként a Líbiai-sivatag titkai foglalkoztatták. 1931-ben repülőgépe Szíriában viharba került és lezuhant, de túlélte a kalandot.
„A repülőgépes expedíciót már csak 1932 áprilisában indithattam útnak. Három könnyű Ford gépkocsit és egy Moth típusú sportrepülőgépet használtam. Ez volt az első eset, hogy repülőgép – a gépkocsikat mozgóbázisnak használva – behatolt a Libyai-sivatag szivébe. Főcélom a titokzatos Zarzura-oázis felkeresése volt…” (Almásy László: Levegőben… homokon…)
1932-ben angol társaival a legendás Zerzura oázis három völgyéből kettőt fedeztek fel, később egyedül bukkant rá a harmadik völgyre. A délnyugat-egyiptomi sivatagban prehisztorikus sziklarajzokat talált, és fontos geomorfológiai kutatásokat végzett. 1935-ben eljutott az Egyiptom déli határvidékén élő magyarábokhoz, a 16. században a törökök által elhurcolt magyarok leszármazottaihoz.
A következő években a német Leo Frobenius társaságában több expedíciót vezetett, hatalmas területeket térképezett fel. Almásynak, avagy ahogy a beduinok nevezték, Abu Ramlának (A homok atyja) arra is jutott ideje, hogy megszervezze a vitorlázó repülést Egyiptomban és több könyvet írjon útjairól.
A második világháború kitörésekor a briteknek és az olaszoknak is felajánlotta szolgálatait, de mindkét fél a másik kémjének vélte, ezért haza kellett térnie. A német Wehrmacht viszont igényt tartott tapasztalataira, helyismeretére. Századosi rangban Rommel tábornok Afrika hadtestéhez került. Több titkos akcióban vett részt, a legkalandosabb során saját térképvázlatai alapján vitt Líbiából két német ügynököt több ezer kilométeres sivatagi repülés után Egyiptomba.
Hazatérése után háborús bűnösként a népbíróság elé állították, de a tekintélyes orientalista, Germanus Gyula védőbeszédének hatására felmentették. A kalandos életű grófról bizton állítható, hogy konzervatív királypárti volt, de nem nácibarát.
„Végigrobogtunk az ősi Egyiptomon, átkeltünk a Nubiaisivatag homoktengerén, megküzdöttünk a Berber-hegyek kopár sziklacsoportjaival, a trópusi tüskebozóttal és behatoltunk a Nap tüzében égő őserdő vaddús sűrűjébe. Mindezt teljesen normális túraautón, alig két és fél hónap alatt, és mint már említettem, minden tervezgetés és felkészülődés nélkül, a hirtelen támadt gondolatot úgyszólván márólholnapra megvalósítva.
Szeretném, ha igénytelen naplótöredékeim olvasása közben oly biztatóan lobogna fel a magyar ifjúság szívében a messze földrészek felkutatásának vágya, mint ahogyan a mi kis piros-fehér-zöld zászlónk lobogott végig Szudán úttalan utain.” (Almásy László: Autóval Szudánba)
1947-ben ismét Egyiptomba utazott, 1949-ben harmadmagával – távolsági rekordot felállítva – Párizsból Kairóba vontatott egy vitorlázó repülőgépet. Élete utolsó éveiben egy sivatagkutató intézet létrehozásán fáradozott, de az igazgatói posztot már nem foglalhatta el: 1951. március 22-én Salzburgban belehalt korábban szerzett fertőzéseibe, itt is temették el.
Almásy kalandos élete ihlette Michael Ondaatje 1992-ben megjelent Az angol beteg című regényét, amelyből 1996-ban sikeres, kilenc Oscar-díjjal jutalmazott brit film készült, Anthony Minghella rendezésében. Az alkotók felhasználták ugyan Almásy nevét és a sivatag világát, de a legkevésbé sem törekedtek a hitelességre.
