Marx, Heinrich Mann, Erich Kästner, Freud, Remarque, Brecht vagy éppen Carl von Ossietzky írásainak hamuvá válásához SA és SS kórusok zenét is szolgáltattak.
„Ez csak előjáték volt. Ahol könyveket égetnek, ott végül embereket égetnek” – szólnak Heine profetikus mondatai 1820-ból. A költő szavai hetvenöt éve, 1933. május 10-én váltak valóra, amikor Joseph Goebbels náci propagandaminiszter vezetésével nemzetiszocialista diákok több tízezer könyvet égettek el.
Azt események előszele már Hitler 1933. januári hatalomra jutásától kezdve érezhető volt, a Goebbels vezette propaganda minisztérium hamar nekilátott a „német szellem ellen való” írók és műveik listába szedésének. A világirodalom jelentős művei tűntek el a könyvtárak polcairól, neves professzorokat fosztottak meg katedráiktól, Thomas Mannt is kizárták a költészeti akadémiáról. A zsidó szellemiségű, marxistának, pacifistának vagy éppen dekadensnek ítélt könyvek kiirtására a német egyetemisták diákszövetsége, a Deutschen Studentenschaft (DSt) négyhetes akciót szervezett, amely végül a színházi előadásokhoz hasonlóan megkomponált berlini könyvégetéssel ért véget.
Az április 12-én kezdődött akció a propaganda minden lehetséges eszközét bevetve próbált hatással lenni az egyetemi ifjúságra. Az intézményekben bizottságok jöttek létre, amelyek a német szellemetfertőző művek listáját voltak hivatottak összeállítani. Németországot ellepték a zsidó szellemiség elleni fellépést és a német nyelv nagyszerűségét 12 tézisben hirdető plakátok, s egyre több helyen szerveztek nyilvános könyvégetéseket.
A dráma utolsó felvonására május 10-én került sor több városban illetve Berlinben, a Humboldt Egyetem tövében. Az egyetem, az Opera és a Szent Hedvig katedrális által határolt Opernplatzon hatalmas tömeg várta a 20 ezer könyv tűzbe vetését. Marx, Heinrich Mann, Erich Kästner, Freud, Remarque, Brecht vagy éppen Carl von Ossietzky írásainak hamuvá válásához SA és SS kórusok zenét is szolgáltattak.
A „tűzbe vetettek” közül Kästner saját szemével nézte végig könyveinek elégetését az esős barbár estén, az írót fel is ismerték a tömegben, de nem esett bántódása. „A következő 12 évben csak azon ritka alkalmakkor láttam műveimet, amikor külföldön jártam. Különös érzés betiltott írónak lenni, aki nem látja többé könyveit a polcokon és a könyvesboltok kirakatában. A hazája egyik városában sem. Még a szülővárosában sem. Még karácsonykor sem, amikor németek sietnek a behavazott utcákon, hogy beszerezzék a karácsonyi ajándékokat” – emlékezett vissza Kästner.
A könyvégetésekkel tűzdelt hónapnak óriási visszhangja volt külföldön. New Yorkban május 10-én többtízezres felvonulást tartottak, holland rádiókban a betiltott szerzők műveit olvasták fel. 1933-at követően a száműzött szerzők minden évben összegyűltek, hogy megemlékezzenek az ideológia nevében elkövetett szörnyűségről. Napjainkban a régi varázsát visszanyerő Unter den Lindenről a Bebelplatzra besétálókat két, a macskakövek közé süllyesztett bronztábla emlékezteti a 85 éve történtekre.
A Heine idézettel díszített táblától pár méterre egy földbe süllyesztett üvegtetős könyvtár látható. Az üres könyvespolcokon pont 20 ezer könyv számára van hely.
