Joe Frazier amerikai nehézsúlyú ökölvívó világbajnok „az évszázad meccsét” vívta Muhammad Ali ellen.
Joe Frazier 1944. január 12-én Joseph William Frazier néven született. Egy dél-karolinai szegény fekete földműves család tizenkettedik gyermeke volt. Tizenhárom évesen kimaradt az iskolából, két évvel később New Yorkba költözött, de állást nem kapott, ezért autólopásból tartotta fenn magát. A bokszkarrierről álmodó fiú hamarosan továbbállt Philadelphiába, ahol egy vágóhídon dolgozott, gyakorlásként homokzsák helyett a hűtőházban a fagyasztott marhahúst püfölte (életének ezen időszaka ihlette az első Rocky-film induló kockáit). 1961-ben lépett először ringbe, a képzetlen, de iszonyatos balhoroggal megáldott fiú felkeltette Yank Durham edző figyelmét.
Frazier az ő kezei alatt rohamosan fejlődött, és három évig nem talált legyőzőre. Első vereségét éppen az olimpiai válogatón szenvedte el, de szerencséjére az őt legyőző Buster Mathis a játékok kezdete előtt kézsérülést szenvedett. A helyére beugró Frazier 1964-ben a tokiói olimpián aranyérmet szerzett, hazatérve pedig profinak állt. Két év múlva 19-0 győzelmi rekorddal büszkélkedhetett, 1970-ben pedig már a nehézsúlyú világbajnoki címért mérkőzhetett – és győzött. (A korábbi bajnok Muhammad Alit, miután nem volt hajlandó bevonulni és részt venni a vietnami háborúban, megfosztották címétől, és eltiltották az ökölvívástól. Utódát körmérkőzésen választották ki, Frazier ennek során hat riválisa fölött diadalmaskodott.)
Ali 1970-ben visszakapta engedélyét, még az év során „eltakarította” ellenfeleit, és kihívhatta Fraziert. Az évtizedek óta legjobban várt mérkőzésen, 1971. március 8-án két veretlen ökölvívó lépett a ringbe, az érdeklődésre jellemző, hogy a szervezők 250 (akkori) dollárt akartak kérni a jegyekért. A rajongók ezt azért sokallották, és az általános felháborodás nyomán a jegyekért végül 150 dollárt fizettek a legtehetősebbek. Ali a rá jellemző módon lelkileg is igyekezett megdolgozni Fraziert, gorillának és Tamás bátyának nevezte. Ellenfelét olyan mélyen megsértette, hogy az még 1996-ban, az immár Parkinson-kóros, az atlantai olimpia lángjával futó Alit látva is azt mondta: „Szeretném megütni.”
„Az évszázad mérkőzését” egyhangú pontozással Frazier nyerte, aki az első meneteket elvesztette ugyan, de a tizenegyedikben egy hatalmas ütéssel megrendítette ellenfelét, a tizenötödikben pedig akkora balhorgot helyezett el az állán, hogy Alira négyet kellett rászámolni. Fraziert ez az ütés a hírnév és gazdagság csúcsára lendítette: a pénzből hatalmas farmot vett annak a helynek a közelében, ahol felnőtt, és ahol első feketeként felszólalhatott a dél-karolinai törvényhozásban.
1973-ban George Foreman ellen elveszítette címét, méghozzá megalázó módon, az első menetben hatszor került padlóra, a másodikban ki is ütötték. 1974-ben vállalkozott az Ali elleni visszavágóra, de ezúttal ő maradt alul. Kettejük harmadik, egyben utolsó csatájára 1975-ben a fojtogató manilai hőségben került sor: a két idősödő bajnok tizennégy meneten át viaskodott, de az utolsó három percre Fraziert szemsérülése miatt nem engedték ki az orvosok. A győztes Ali később azt mondta: életében ezen a meccsen volt a legközelebb a halálhoz.
Frazier a következő évben, 32 évesen visszavonult, a ringbe még egy alkalommal, 1981-ben lépett ismét. Ezután már csak szintén bokszoló fia és lánya karrierjét egyengette. Jacqui Frazier még Ali lányával is szembekerült, a sajtóban csak negyedik Frazier-Ali meccsként emlegetett összecsapást Laila Ali nyerte. Fraziernél az orvosok 2011-ben diagnosztizáltak májrákot, a betegség 2011. november 7-én végzett vele.
