A gyönyörű rózsaszínes, lilás virágú őszi kikerics (Colchicum autumnale) gyulladást csökkentő hatását már a korai gyógynövény regiszterekben feljegyezték.
Apollinaire is megverselte az őszi kikerics szépségét Radnóti Miklós fordításában: „Most mérget hajt a rét s virágzik késő őszig / Legelget a tehén / S lassan megmérgeződik / Kikericsek virítnak kékek és lilák”
Az erdők, mezők virágai ezernyi ilyen értékes hatóanyagot rejtenek magukban, csak fel kell fedezni őket. Azonban a vadontermő növényeket alkotó rengeteg ismeretlen vegyület közül megtalálni a hasznosíthatót nem egyszerű feladat, ez a fajta kincsvadászat drága vizsgálatok, aprólékos elemzések sorát igényli.
Októbertől a Visegrádi-hegység vonulatait egy kedves virág, az év utolsó réti növénye teszi színpompássá. Az őszi kikerics nedves réteken, ártéri erdőkben előfurduló 5-10 cm magas, ősszel virágzó növény; 6 sziromlevélből álló, világos csővé összenőtt, krókuszra hasonlító virágok; tulipánéra emlékeztető, a szárral együtt, tavasszal megjelenő levelek; augusztustól októberig virágzik.
Az őszi kikerics életritmusa eltér a többi, nálunk honos növény jól ismert életritmusától: ősszel virágzik, de szára, levelei, terméstokja csak a következő év tavaszán fejlődnek ki. A növény valamennyi része kolchicint tartalmaz, ez egy erős sejtméreg, ami gátolja a sejtosztódást.
A gyulladások csökkentésére, valamint a köszvényes rohamok fékezésére az orvosok által alkalmazott rózsaszínes, lilás virágú őszi kikerics. Ezt a hatást a colchicin nevű vegyület váltja ki, amely a szilárd tumorok ellen hatékony, ám a test egészséges szövetei számára mérgező. Rákgyógyászati felhasználása ezért korlátozott volt eddig, azonban komoly kutatásokat folynak a virág felhasználására.
