„Afrika felé vettem utamat, és ahol csak lehetett, kézigyógyszertáramat gyarapítottam, főleg lázcsillapítószerekkel, és felszereltem magam a sebészet különféle orvosi műszereivel is.” Mészáros Kálmán orvos, Afrika-kutató, szakíró, vadász, 1930-38-ban az etióp hadsereg főorvosa, 120 éve született.
Mészáros Kálmán orvos, Afrika-kutató, szakíró, vadász, 1930-38-ban az etióp hadsereg főorvosa, 120 éve, 1894. május 8-án született. Öten voltak testvérek, tisztes szegénységben éltek, édesapja szerény könyvtárosi fizetése volt egyedüli megélhetési forrásuk. A tehetséges fiú a Római Katolikus Főgimnázium elvégzése után 1913-ban iratkozott be az egyetemre.
Sebészi képességeit meglehetősen korán kellett kipróbálnia a gyakorlatban, amikor 1914. július végén behívták katonának. A hadikórházban eltöltött három év nagy teherbírású, kitartó, kemény emberré edzette a fiatal diákot. 1918 elején Kolozsvárott, majd Budapesten folytatta tanulmányait. A Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett orvosi oklevelet kitűnő minősítéssel.
Az első világháború után Gyöngyösön kórházi orvosként, Erdélyben pedig körorvosként dolgozott. A húszas évek elején a gazdasági válság miatt munka nélkül maradt. 1924-ben kivándorolt Franciaországba, onnan Dzsibutiba, majd Etiópia fővárosába, Addisz-Abebába utazott. Először magánorvos volt, majd Ras Hailu, Godzsám tartomány fejedelme meghívására Debra Markos városába ment. A tartományban, ahol virágzott a kuruzslás, ő volt az egyetlen orvos. Hatalmas feladat várt rá, mert még a legelemibb higiéniai szabályokat sem ismerték. Megállás nélkül operált, amputált, nyolcezer újszülöttet segített a világra. „Segítettem mindenkin, aki szegény, beteg és elhagyott volt” – emlékezett később vissza. 1929-ben összekülönbözött a tartományúrral, aki nem akarta járandóságát kifizetni.
Megszökött és Addisz-Abebába ment, ahol meggyógyította a leendő császár keresztapját. Tafari herceg, a későbbi Hailé Szelasszié őt nevezte ki a hadsereg főorvosává. Miután kitört a trónöröklésért folytatott polgárháború, ő látta el a rengeteg sebesültet, amiért az „Etiópia tiszti csillagának lovagja” kitüntetést kapta, és részt vehetett Hailé Szelasszié koronázási szertartásán is. A császár orvosaként kezdte el az ország egészségügyi hálózatának kiépítését.
Több mint tízéves etiópiai tartózkodása alatt számos vadászexpedíción vett részt. Hegyes, sivatagos, erdős terepen mintegy 7000 km-t tett meg szamárháton. Első szafariján a Tana-tó vidékére látogatott. Járt a Rudolf- és a Stefánia-tó vidékén, melyeket Teleki Sámuel fedezett fel. Gajdács Mátyással 1929-ben hosszú vadászexpedícióra indult az Omo folyóhoz. Útjain orrszarvút, zsiráfot, elefántot is lőtt, sokat fényképezett és filmezett.
Az abesszíniai esztendők után Mészáros Kálmán hazatért a vadállatok mellett a népviseleteket és szokásokat is megörökítette. Trófeáinak egy részét a Nemzeti Múzeumnak küldte el. Filmezte az olasz megszállást, a tekercseket a párizsi Fox Movietone filmvállalatnak küldte el, de Magyarországon is vetítették őket. Mussolini fasiszta csapatainak támadása után a szomszédos Tanganyikába menekült, ahol két évig praktizált, majd 1938-ban hazatért. A világháború idején kórházi szolgálatot teljesített Sopronban.
Vadászélményeit Abesszínia a vadászok paradicsoma című könyvében írta meg. Nyugdíjas éveit Mezőcsáton töltötte, 1962-ben ment nyugdíjba. Számos előadást tartott afrikai élményeiről, trófeáit, filmfelvételeit a Természettudományi Múzeumnak adományozta. Kittenberger Kálmánnal közösen Afrikai vadászemlékek címmel 1970-ben jelent meg második könyve. Egy év múlva, 1971. szeptember 25-én hunyt el Miskolcon.
