Sziporkázó szellemesség, hihetetlen nyelvi lelemény és összetéveszthetetlen zeneiség jellemezte munkáit. Szinte nincs ma olyan magyar felnőtt, aki ne mosolyodna el, ha szóba kerül Máris szomszéd, a két kőkorszaki szaki, Mekk Elek, az ezermester, és Bubó doktor, aki mindig hihetetlen bölcsességekkel zárta rendeléseit.
Verslábak humortopánban – 100 éve született Romhányi József
100 éve született Romhányi József, a költő, aki rímben nem ismert tréfát. A “rímhányó Romhányi”, akinek annyi számos ma is népszerű és kitűnő magyar szöveget, filmforgatókönyvet, rajzfilmet, versikét, aforizmát és aranyköpést köszönhetünk 1921. március 8-án született.
Bár a legtöbben rajzfilmjeiről ismerik, Romhányi József eredetileg zenésznek tanult, és igen jó nyelvérzékének köszönhetően több nyelven is olvasott, köztük ógörögül és latinul.
Zenei tanulmányai és nyelvismerete hasznára vált későbbi munkája során, hiszen számos operát és operettet, sőt, az egyik legismertebb musicalt, a Macskákat is ő fordította.
A II. világháború utolsó évében került orosz hadifogságba, melyet vélhetően már akkor is sziporkázó humorának és zenei tehetségének köszönhetően élt túl.
ROMHÁNYI JÓZSEF: TENYÉRJÓSNÁL
Amit önnek jósolok,
talán nem mind jó dolog,
de mindazt, mit nekem elmond ez a tenyér,
elmondok őszintén egy pengő ötvenér’.
Durva, nagy vonások szelik át a tenyerét:
ön nehéz munkával keresi kenyerét.
Modora goromba, felfogása nehéz,
sőt nagyobb bajt is mond énnekem el e kéz:
Ön gyengeelméjű! Ütődött! Ön hülye!
Tenyérből jósoltat, s kezén a kesztyűje!
Hazatérése után kezdett lapokban publikálni, Várkonyi Zoltán filmrendezőnek köszönhetően pedig hamarosan megjelenhettek a színpadon a Szamárfül című kötetben olvasható humorban és társadalomkritikában egyaránt bővelkedő állatversek.
Romhányi dolgozott a Magyar Rádió dramaturgjaként, majd 1957-től az Állami Hangverseny- és Műsorigazgatóság művészeti vezetőjeként, 1960–1962 között a Magyar Televízió szórakoztató rovatának művészeti vezetője volt.
Budai otthonában pezsgő művészeti élet folyt, alkotótársainak és barátainak tudhatta a 70-es, 80-as évek legismertebb alkotóit. Leánya, Romhányi Ágnes – aki követte édesapját a pályán – egy nagyon inspiráló és szeretetteljes közegben nőtt fel, ahol már gyerekként tevékeny részese lehetett az alkotó folyamatnak.
1983-ban önálló versgyűjteménnyel jelentkezett, a Szamárfül című vékonyka verseskötet hihetetlen sikert aratott. Benne a szerző állatverseit gyűjtötte csokorba a tőle megszokott nyelvi játékokkal fűszerezve, s a kacagtató-ironikus költeményekben saját emberi gyengeségeinkre is ráismerhettünk. A kötet megjelenésének évében Romhányit érdemes művész címmel jutalmazták, ám az elismerésnek már nem örvendhetett sokáig, 1983. május 7-én Budapesten meghalt.
Romhányi hatalmas elkötelezettséggel és szorgalommal dolgozott, inkább volt művész, mint vezető típus, széleskörű műveltséggel rendelkezett, s bár műveiről először mindenkinek a gyermeki játékosság és a páratlan szórakoztató élmény jut eszébe, azok tartalmukban sem voltak felületesek. Alkotásait ugyanúgy élvezettel olvassák ma is gyerekek és felnőttek, társadalomkritikája, karakterparódiái több rétegűek, intelligens humorral keretezettek.
A nyelvi humorra különösen nyitott magyar közönség körében Romhányi bámulatos népszerűségre tett szert, és valószínűleg a mai napig nincs Magyarországon olyan iskolai szavalóverseny, ahol legalább egy Romhányi mű nem kerülne a színre osztatlan sikert aratva. A vers olyan teret nyit a páratlanul dallamos magyar nyelv előtt, amit a zeneileg képzett Romhányi avatott kézzel, hihetetlen érzékkel tudott felhasználni. Ennek a virtuózitásnak a 21. században abszolút helye és értéke van, ezért Romhányi József művei igazi örökzöldek maradnak még sok-sok időn át.
Az emlékév keretében a Szamárfül hallhatatlan kötet most a POKET gondozásában, zsebkönyv formájában is megjelenik március 18-án az automatákban országszerte és a poketonline.hu oldalon.
ROMHÁNYI JÓZSEF: A RÓKA ÉS A HOLLÓ
(Téma és variációk)
Róka és a holló, Megírta Aesopus Mindannyiunk előtt ismerős ez opus. Mégis elismétlem e témát pár szóval, majd megtoldom néhány variációval.
A TÉMA
Fenn csücsült a holló a dús hársfa ágán, csőrében jó nagy sajt, fogyasztásra várván. Arra kószált búsan a ravaszdi róka, ki nem jutott sajthoz fagyosszentek óta. Hogy a fára nézett, elszállt komor kedve, felujjongva tört fel mohó gyomornedve. És szólt álnok bájjal: – Tollad ó be ékes, hogy madárkirály légy, régen esedékes! És a neved, „Holló”, oly olvadó-omló. Csak hangod nyikorog, mint egy rozsdás olló. – A dicséret szép szó, ámde a bírálat már olyasvalami, mit ki nem bír állat. Így hát a holló, hogy meggyőzze a dőrét, vad rikácsolással tátotta ki csőrét. A sajtja lehullott, erre várt a róka. ezúttal elnyerte tetszését a nóta.
ELSŐ VARIÁCIÓ
A róka szájában egy jó darab rokfort. Megette a felét, de már az is sok volt. Komoran ült ott fenn a holló a hársfán, s megakadt a szeme mesebeli társán. Nosza ő is rögtön ravaszkodni kezdett, fondorkodott, tervelt, s az eredmény ez lett: Ha ez nem ismeri Aesopus meséjét, megadta a sors a sajtszerzés esélyét. És máris megszólalt, cifra ódon módon: – Ó, rókám, ne hidd, hogy tán csak gúnyolódom! Királyi palástnál szebb vörhenyes bundád, le is nyúzzák rólad, mielőtt megunnád, mégis tekintélyed csorbítja a szégyen, hogy hangod megcsuklik fenn a magas cé-ben. Rókánk e sértésre tágra tátva száját, cáfolatul tüstént üvöltött egy skálát. De meg kell jegyeznem erről az esetről, hogy a sajt a fára azért nem esett föl.
(Romhányi József: Nagy szamárfü)
