130 évvel ezelőtt, 1890 augusztus 15-én születet Hunyady Sándor író, Bródy Sándor író és Hunyady Margit színésznő fia.
„Bohém, kártyázó, csevegő kedvence volt a színházi, kávéházi, úri családi, kiskocsmai társaságoknak, örök szállodalakó, mindenütt otthonos, mindenütt vendég, közkedvelt idegen, derűs, de tartózkodó modorú barát, aki saját betegségeiről sem beszélt senkivel orvosain kívül. Ezek az orvosok pedig tudták, hogy túl hosszú élet nem adatott neki. Az is csoda, hogy ötvenkét évig győzte szervezete a halálos bajokat. Pedig a végső éveket még nehezebbé tette az erősödő fasizmus, a fellángoló második világháború. Ezeket már ő sem tudta derűvel nézni. Élete végére rátelepedett a világtörténelem szörnyűségeinek komorsága. Életműve erről már nem ad tanúvallomást: az ő világa az első világháború előtti évektől a második világháború előtti évekig terjed. De ennek a mintegy harminc esztendőnek múlhatatlan művészi korképe a Hunyady-novellák világa.” (Hegedűs Géza: Irodalmi arcképcsarnok)
Hunyady Margit erdélyi színésznő és Bródy Sándor író gyermekeként 1890 augusztus 15-én látta meg a napvilágot Kolozsvárott. Élete első éveit édesanyjával, a kolozsvári teátrum, majd később a Vígszínház ünnepelt színésznőjével, valamint nagyszülei ódon nemesi otthonában töltötte. Az édesanya halálát követően a nagyszülők megkönnyebbülten fogadták, hogy egy napon eljött érte édesapja és Budapestre vitte, s a híres író végre ténylegesen is felvállalta „törvénytelen” gyermekét.
A színházi- és a dzsentri élet után a fiúcska otthonosan illeszkedett be a pesti kávéházak, írótársaságok művelt légkörébe. Bródy sajátosan nevelte gyermekeit: kocsmákba, lóversenyekre vitte őket és ruhatárakba rakta le fiait, míg ő maga nyugodtan kártyázgatott barátaival az Otthon körben. Sándor középiskolai tanulmányait Budapesten végezte, majd ezután újságírónak állt, mely hivatás édesapja környezetében természetes foglalkozásnak és életformának számított. Első zsengéit a Pesti Napló és a Pesti tükör közölte le. Nyolc sikerekben gazdag évet töltött Erdélyben, majd visszatért Budapestre.
A Royal Szálló harmadik emeletén lakott a húszas évek végétől, ekkor kezdődött el igazi karrierje. 1929-ben a Júliusi éjszaka vígszínházi bemutatójával lépett be az irodalomba, s ettől kezdve a sikeres és népszerű szerzők közé tartozott. 1930-ban a Diadalmas katona című elbeszéléskötetével és a Feketeszárú cseresznye című színjátékával hívta fel magára a figyelmet. Eközben az Est lapokhoz szerződött, ahol közel öt éven keresztül írta a t. Ház cikksorozatát. A napi nyolc-tíz órás munka mellett folyamatosan írta regényeit, színdarabjait. Kiemelkedik a sorból önéletrajzi regénye, a Családi album (1934), amelyben szüleiről, Krúdy Gyuláról, a korabeli Kolozsvárról és Budapestről festett képet.
Több művéből film is készült (Lovagias ügy, 1937, Bors István, 1939, Bakaruhában, 1962, A vöröslámpás ház, 1978 – Egy erkölcsös éjszaka címmel). Novellái a világirodalom remekei. Riportjai és publicisztikái, valamint művészeti kritikái az Est, a Pesti Napló, illetőleg a Magyarország hasábjain jelentek meg.
„Legalább tíz olyan novellát írtál, Sándor, amiket egyik kritikus sem tud megkarcolni. De még az idő sem. Mind a tíz világirodalmi ranggal illeszkedik be a legjobb magyar novellák közé” – olvashatjuk Illés Endre Hunyady-portréjában.
Mindeközben Hunyady folytatta önemésztő életmódját: számos nő megfordult körülötte, akik közül nem talált rá az igazira. Bohém és kicsapongó életmódja miatt sokszor volt szanatóriumban és kórházban; dohányzott és nem vetette meg az italt sem.
A második világháború kezdetén 1940-ben Amerikába kapott meghívást, utazását aprólékosan részletes naplóban örökítette meg. Hazatérése után is sokat betegeskedett, s még halálos ágyán megírta a Magyarország szokásos cikkét.
Életműve az első világháború előtti évektől a második világháború kitöréséig tartó időszakot öleli fel, elbeszéléseiben egy elsüllyedt világ tárul fel az olvasó előtt. Sok írását olasz, angol, bolgár, francia, német és szlovák nyelvre is lefordították, műveit egyre többen olvassák, sőt mi több: újraolvassák.
2005-ben Hunyady Sándor addig még nem publikált levelezését és írásait Honvágy címmel jelentette meg az Ulpius-ház Könyvkiadó. A könyv létrehozása Alexander Brody, Bródy Sándor író unokája nevéhez fűződik, akinek Hunyady Sándor a nagybátyja volt.
