Száz éve született Fényes Szabolcs Erkel-díjas operettszerző, a filmzene mestere, számtalan sláger komponistája zseniális zongorista volt és a „legfiatalabb ember”.
Fényes Szabolcs 1912. április 30-án született Nagyváradon. Édesapja amellett, hogy mérnök volt, emlékezetes dalszövegeket írt, a családban többen is kötődtek a zenéhez. Szabolcsot csodagyereknek tartotta, a vélekedést csak ő nem osztotta – szerinte csupán az apja által föladott témát, hangulatot, verssort fejezte ki akkordokkal a zongoránál.
„Oda vagyok magáért”
Miután a család Magyarországra, Rétságra telepedett át, magánúton tanult az érettségiig. Zenei stúdiumait Siklós Albert növendékeként végezte. A fiatal zeneszerző gimnazistaként írta első operettjét, amit aztán százszámra követettek film és táncdalok. Alig tizennyolc éves, amikor az Operett Színház bemutatta A hárem című zenés játékát. Az ifjú tehetségre felfigyelt a kor legnépszerűbb szövegkönyvírója, az Ábrahám Pál távoztával komponista nélkül maradt Harmath Imre, aki neki adta oda a Maya librettóját. Fényes Szabolcs két hét alatt készült el a zenével, és a darab 1931-ben – főszerepben Honthy Hannával – bombasikernek bizonyult, azóta bejárta szinte az egész világot.
Fényes Szabolcs, a slágergyáros
Fényes ezután sorra írta a fülbemászó zenéket, de a harmincas évek elején, a válságos gazdasági helyzetben ő is külföldön próbált megélni. Bécsben, Berlinben, Párizsban filmzenék komponálásából tartotta el magát. Többször állt a világhírnév kapujában, de a politika mindig közbeszólt. Itthon maradt. Először 1935-ben állt a világhír kapujában, akkor Berlinben tervezték a Maya premierjét, de a náci Harmadik Birodalomban ebből – a librettista Harmath Imre és a kiszemelt primadonna, Alpár Gitta származása miatt – semmi sem lett.
Másodszor a világhírű tenorista, Mario Lanza fedezte fel a nagyvilág számára Fényes Szabolcsot, már közel álltak a megállapodáshoz, amikor az énekes váratlanul meghalt.
1942-ben barátai biztatására megpályázta és el is nyerte a majdnem csődbe jutott Operett Színház igazgatását. A tisztséget 1949-ig töltötte be, és a nehéz időkben a Latabár-testvérek és Honthy mellett Karády Katalin, Mezei Mária, Tolnay Klári, Csikós Rózsi (Fényes Szabolcs felesége), Turay Ida, Somogyi Nusi fémjelezte társulat szolgált vigaszul a közönségnek.
Turay Ida, Csikós Rózsit, Fényes Szabolcs feleségét dicsérte. A férj azonban soha sem kivételezett az asszonnyal. Nem írt neki külön dalokat. A filmben a slágert sem ő, hanem Latabár kapta. Mindez ellenére Rózsi rajongott a híres zeneszerző férjéért.
1949-ben, az Operett Színház államosításakor a Vidám Színpadhoz helyezték át zenei vezetőnek, majd 1957-60 között ismét az Operettet irányította. Színpadi művei közül feltétlenül meg kell említeni a Latinovits Zoltán vendégszereplésével bemutatott A kutya, akit Bozzi úrnak hívnak, továbbá a Lulu és a Florentin kalap címűeket.
A könnyűzene egyik legnépszerűbb hazai művelőjeként kedvelt filmkomponista volt. Százharmincegy filmzenét írt, ő a szerzője többek között az Egy szoknya, egy nadrág, a 2×2 néha öt, az Esős vasárnap, a Fűre lépni szabad, a Dollárpapa című sikerfilmek zenéjének. Több mint fél évszázad alatt 45 operettet és színpadi művet komponált, három önálló nagylemeze is megjelent.
Áradó, érzelemgazdag muzsikái megérintették a közönség lelkét. Az általa szerzett melódiák hosszú, nagyszerű pályafutásának lezárulta után is népszerűek, néhány a legismertebbek közül: Mindig az a perc, Álmaimban valahol, Van-e szerelmesebb vallomás, Csak egy kis emlék, Nemcsak a húszéveseké a világ, Küldök néked egy nápolyi dalt, Szeretni bolondulásig, Fehér sziklák.
Művészi teljesítményéért 1964-ben Erkel Ferenc-díjjal, 1980-ban kiváló művész címmel tüntették ki.
1986. október 12-én hunyt el. Halála után díjat neveztek el róla, amelyet a könnyűzene legkiválóbbjai kapnak meg minden évben.
