95 éves lenne Gerald Durrell számos kitűnő, humoros és érdekfeszítő regény szerzője, aki saját állatkertjével Jersey szigetén a veszélyeztetett fajok védelmére szakosodott, emblémájának is a 17. században kipusztított mauritiusi dodó-madarat választották.
95 éve, 1925. január 7-én született az indiai Dzsamsedpurban, Kalkutta közelében Gerald Malcolm Durrell brit zoológus, író. Apja gyarmati tisztviselő volt, aki a későbbi író hároméves korában meghalt. Anyja négy gyerekével – közülük az egyik Lawrence Durrell író, akit az öcs regényeiből Larry néven ismerünk – hazatért Angliába, majd 1933-ban Korfu szigetére költözött. Hat évig éltek a szigeten, amely Gerry fő szellemi ihletője volt: itt kezdődött egy életen át tartó nagy szerelme a természet világa iránt. Iskolába nem járt, magántanárok oktatták, közülük főleg a természettudós Teo Sztefanidesz hatott rá. Korfui éveire emlékezett a Családom és egyéb állatfajták című könyvében, sok humorral és öngúnnyal mutatva be családtagjait, a sziget lakóit és élővilágát.
Először egy díszállat-kereskedésben dolgozott, majd gondozó lett a Whipsnade állatkertben. 1946-ban egy örökség tette lehetővé, hogy állatok gyűjtésével foglalkozhasson, első állatgyűjtő útját 1947-ben Kamerunba vezette. Számos állatkertnek juttatott gazdag kollekciót, a londoniban 25 új fajt honosított meg. Gyűjtőútjai során megfordult még Brit Guyanában, majd Argentínában és Paraguayban, Új-Zélandon és Ausztráliában, Malájföldön és Sierra Leonéban, Mexikóban és Mauritiuson, Indiában és Madagaszkáron. Főleg veszélyeztetett állatokat fogott be, hogy azok az állatkertek védelmében fennmaradhassanak.
Útjai egy részét első feleségével, Jacqueline Sonia Rasennel szervezte, akivel 1951-ben házasodott össze. Lee Wilson McGeorge volt második felesége, és több útján társa.
Az állatokat a korabeli szokással szemben nagy gonddal szállította, a költségekre minden pénze ráment. Ezért – Larry tanácsára – könyveket kezdett írni, melyek nem várt sikert és jövedelmet hoztak számára. Kameruni útját feldolgozó első könyve, a Noé bárkáján 1953-ban jelent meg.
1959-ben hozta létre saját állatkertjét Jersey szigetén, mert elégedetlen volt a hasonló intézményekben dívó szakszerűtlen állattartás gyakorlatával. 1964-ben alapította meg a Jersey Természetvédelmi Rezervátum alapot. Az intézmény egyre inkább a veszélyeztetetett fajok védelmére szakosodott, emblémájuknak is a 17. században kipusztított mauritiusi dodó-madarat választották. Állatkertje szakmai továbbképzéseket, kutató, szaporító programokat és népszerűsítő előadásokat is szervezett.
Durrell rengeteget adott elő a brit rádióban, s öt nagyobb állatos filmsorozatot készített a BBC tévé megbízásából. Könyvei közül a meg is filmesített Rokonom, Rosy egy elefánt története, A hahagáj egy mesebeli szigeten élő kitalált madár révén érzékelteti a természet elemeinek egymásrautaltságát. Gyűjtőútjairól számoltak be A bafuti kopók, A részeg erdő, az Állatkert a poggyászomban, a Fogjál nekem kolóbuszt, a Hogyan lőjünk amatőr természetbúvárt?, a Kalandorok az őserdőben, a Durrell a Szovjetunióban című könyvei. Állatkertje szervezéséről szól a Vadállatok bolondja, az Állatkert a kastély körül és A Bárka születésnapja. Családtörténetét a Madarak, vadak, rokonok és Istenek kertje című könyveiben folytatta, a Vadászat felvevőgéppel című kötet filmes expedícióit ismerteti. Ismeretterjesztő könyve a Vadak a vadonban, szakmai tapasztalatait Az amatőr természetbúvár című kötetében foglalta össze. Gyerekregényei a Szamártolvajok és a Léghajóval a világ körül. Legtöbb műve magyarul is megjelent.
Könyveit sajátos humor és derű szövi át, a kaland és a természettudomány elegyével szórakoztatta híveit. Meg volt győződve arról, hogy a megfelelően kialakított állatkert a legalkalmasabb a veszélyeztetett fajok megóvására és az ifjúság figyelmének felkeltésére a természet iránt. Elvetette azok érveit, akik az állatkerteket a bennük lakók börtönének mondták: szerinte az állatok nem szőrös-tollas emberek, pontosan megfogalmazott elképzelésekkel a szabadságról, de szükségük van életmódjuknak megfelelő méretű helyre.
Utolsó éveiben energiáit állatkertjének szentelte, mely évente 200 ezer látogatót fogadott. Bár tucatnyi filmet és negyven könyvet alkotott, az íróságot nem sokra tartotta, a könyveket csak zoológusi munkája anyagi alapjának tekintette. Idős korában sok baja volt: csípőprotézis-műtétjét májátültetés követte, amelyből soha nem épült fel teljesen, 1995. január 30-án hunyt el szeretett Jersey szigetén.
Könyveiben írói erényei mellett a népszerű ismeretterjesztés, a kalandos útleírás és a természettudományos szakértelem ötvöződik. Megfigyelőkészsége, derűje és szórakoztató stílusa alapos ember- és állatismeretről és -szeretetről tanúskodik. Olvasóiban felelősséget ébreszt a természet és az élővilág iránt.
