„Egyszer volt, hol nem volt, hetedhétországon túl, volt egy királyné. Ez a királyné – halljatok csudát! – olyan királyné volt, hogy…” Jacob Grimm német nyelvész, irodalomtudós, jogász, a Grimm-mesék egyik „atyja” 230 éve született.
Jacob Ludwig Karl Grimm, az idősebb Grimm-fivér 1785. január 4-én született Hanauban (öccse, Wilhelm egy évvel később látta meg a napvilágot). 1802-től jogot tanult a marburgi egyetemen, itt keltették fel érdeklődését a német nyelv történeti fejlődése iránt tanára, Friedrich Carl von Savigny előadásai. Anyjuk halálát követően,1808-tól neki kellett eltartania öt testvérét, ezért a vesztfáliai királyság trónján ülő Jerome Bonaparte könyvtárosa lett, majd az uralkodó 1813-as elűzése után a hesseni választófejedelem adott neki diplomáciai megbízatásokat.
1816-tól másodkönyvtáros lett a kasseli könyvtárban, ahol Wilhelm öccse titkári állást kapott. 1830-ban Göttingenbe költöztek, itt Jacob könyvtárosi és egyetemi tanári kinevezést kapott és Wilhelm is a könyvtárban dolgozott. Amikor 1837-ben öt professzortársukkal együtt szót emeltek a hannoveri uralkodó reakciós politikája ellen, elvesztették állásukat és kiutasították őket a fejedelemségből. Visszatértek Kasselbe, majd 1840-ben IV. Frigyes Vilmos porosz király invitálására Berlinbe költöztek és ott éltek halálukig.
A testvérek hivatali teendőik mellett a régi német irodalmat kutatták. Együtt fedezték fel a germán hősi ének egyetlen maradványát, a töredékes ófelnémet Hildebrand-éneket, és elsőként fordították le német nyelvre az óizlandi Edda-dalokat. Jacob nyelvészeti kérdésekkel is foglalkozott, a nyelveket és jelenségeiket történeti összefüggésükben és fejlődésükben vizsgáló Német nyelvtan című összefoglaló munkája nagy hatást gyakorolt a korabeli nyelvtudományra. 1822-ben megfogalmazta a germán nyelvek első hangzótörvényét, amelyet ma is az első germán hangeltolódás vagy Grimm-törvény néven ismernek. 1835-ben megjelent Német mitológia című művében a germán törzsek életmódját és kereszténység előtti hitvilágát dolgozta fel.
A Grimm-fivérek 1838-tól a német nyelv szókincsét a kezdetektől Goethe haláláig tárgyaló értelmező szótár megírásán munkálkodtak. Életükben csak az első négy kötet készült el, Jacob az A, B, C és E betűvel, az 1859-ben elhunyt Wilhelm a D betűvel kezdődő szavakat dolgozta fel. A munka szó szerint halálukig tartott, Jacob 1863. szeptember 20-án bekövetkezett halálakor éppen a Frucht (gyümölcs) szócikken dolgozott. A monumentális Deutsches Wörterbuch utolsó, 32. kötete 1961-ben látott napvilágot, 1971-ben tartalmát egy pótkötettel aktualizálták, s napjainkban újabb kiadását tervezik. Günter Grass 2010-ben megjelent Grimms Wörter (A Grimm testvérek szavai) című könyvével állít emléket a szótárkészítéssel vállalt emberfeletti munkának.
A tudós Grimm testvérek nevét mégis a Grimm-mesék, az 1812 és 1815 között két kötetben kiadott, Gyermek- és házi mesék című mesegyűjteményük tette világhírűvé. Az országot járva többnyire szájhagyomány útján fennmaradt népmeséket jegyeztek le, megőrizve azok eredeti stílusát, kifejezésmódját és sajátos világát.
A forrásanyaghoz való ragaszkodásuk miatt a mesék eredeti verziója néhol hajmeresztő fordulatot vett. A Hamupipőkében a gonosz mostohatestvérek szemét galambok csipegették, a Hófehérkében az ármánykodó királyné izzó vascipőben táncolt. A sok fordítás és többszöri átdolgozás során a történetek sokat szelídültek, de a Jancsi és Juliska boszorkányát most is elevenen égetik el a kemencében, és a Holle anyóban is forró szurkot öntenek a lusta lány nyakába.
A lélekbúvárok szerint azonban megvan az értelme annak is, hogy a gyerekek a meséket hallgatva maguk néznek szembe a gonosz mostohákkal, boszorkákkal, sárkányokkal és egyéb baljós teremtményekkel. A pszichológusok úgy tapasztalják, hogy a gyerekek nagyon jól elviselik a legrémületesebb meséket és feldolgozásaikat. Ám sokkal kevésbé azokat, amelyek a szülők távollétéről, válásáról, a magányról szólnak. A gyerekek számára minden felfoghatóbb, mint a magányosság, még a rossz bánásmód is. A ma már 160 nyelven olvasható mesegyűjteményen nemzedékek nőttek fel, a magyar gyerekek először 1861-ben olvashatták a történeteket.
Jacob és Wilhelm Grimm emlékét egymástól elválaszthatatlanként őrzi a hagyomány. Hanau a Grimm testvérek városaként említi magát és főterén állított szobrot világhírű szülötteinek, Kasselben, ahol életük leggyümölcsözőbb periódusát töltötték, a Grimm Múzeum idézi emléküket, a berlini Humboldt Egyetem új központi könyvtárát 2009-ben tiszteletükre Jacob-und-Wilhelm-Grimm-Zentrum névre keresztelték. A testvérek a berlini temetőben is egymás mellett nyugszanak.
