A kártyázás nemcsak szórakozás, de hasznos is…
Kellér Dezsőnek különösen szerencsésen sikerült a bemutatkozása, a Vígszínház legendás igazgatójának, Jób Dánielnek mégis tucatszor mutatkozott be, de mindig elfelejtette a nevét.
„Hol Gellértnek, hol Géllérinek szólított, de olyan is volt, hogy Vargának. Már írtam a Vígszínháznak verseket a tavaszi operettjéhez, tréfákat a szilveszteri kabaréba, de csak nem tudtam elérni, hogy megjegyezze a nevemet – emlékezett vissza Kellér Dezső. – Egyszer viszont a Fészek Klubban a kertben kártyáztunk, és amikor egymás után kétszer csináltam piros negyvenszáz ultimót, Jób odaszólt Roboz Imrének: »Ennek a Kellér Dezsőnek milyen isteni szerencséje van!« Világosan, tisztán érthetően mondta ki a nevemet! Ezért is gondolok hálával Szép Ernőre, mert kártyázás nélkül ezt sose értem volna el!”
Forrás: Kalmár Tibor: A nagy nevettetők
