Ady szerette a kamarát és a kuplékat, Nagy Endre minden műsorát megnézte, és akárhányszor hetykén fogadkozott, hogy fog ő még olyan kuplékat írni, mint a leghíresebb pesti slágerszerzők. És valóban…
Ady Endre baráti viszonyban volt Nagy Endrével, a magyar irodalmi kabaré megalapítójával. Egyszer aztán honvágya támadt Párizsban, és Ady elküldte két remek versét, mint Nagy Endrének írta: „két kupléját” – A Zozó levele és a Kató a misén címűt.
A bemutatóra Ady is hazaérkezett. Ott ült a bal kettes páholyban, de csak addig, míg Medgyaszay Vilma a zeneszerző Reinitz Béla zongorakísérete mellett énekelni nem kezdte dalait. Akkor kiment a páhol elé a folyosóra, és a kezdő színpadi szerzők lámpalázában égve, kint várta az eredményt. Csak a felviharzó tapsra oldódott fel, a nyakába borult a hozzásiető Nagy Endrének:
– Siker… Ugye siker…?! – hebegte a költő.
– Siker bizony! – felelte Nagy Endre. – Szégyelld magad! Te… te… te… Zerkovitz…!
(Zerkovitz Béla a századforduló utáni magyar kuplé- és sanzonszerzők egyik legjelentősebb alakja, pl.: Csókos asszony)
