Merimée és Stendhal első pillantásra nem igazán kedvelte egymást…
1822-ben Joseph Lingay és ;Prosper Mérimée felkereste a húsz évvel idősebb Stendhalt. Az első benyomások után kölcsönösen nem jósoltak nagy jövőt ismertségüknek. Barátságuk mégis hosszan tartó lettt.
Stendhal így írta le Mérimée-t: „egy szegény, fiatal férfi szürke kabátban, borzasztó csúnya, ahogy fennhordja az orrát” és „van valami pimasz és rendkívül kellemetlen benne; kicsi és kifejezéstelen szemével mindig ugyanúgy néz, és ez a tekintet szinte gonosz.”
De Mérimée-t sem hatotta meg a nagy nevű író: „ez egy Shakespeare-rajongó, aki olyan rosszul tud angolul” – írta Stendhalról.
A találkozás azonban hosszan elnyúlt. Stendhal ízelítőt adott az olasz irodalom mélységeiből és bevezette Mérimée-t az olasz zene rejtelmeibe, valamint megtanította megkülönböztetni a regényt a gótikus írásoktól.
Azonban az anekdota szerint az antiklerikalizmus, a hasonló irodalmi módszerek alkalmazása, a bőséges, jó élet iránti hajlam összehozta a két férfit, de Mérimée soha nem volt Stendhal tanítványa, bár a gondolatai hatással voltak rá.
