Ha kissé hajlott tartású, karcsú alakja feltűnt az utcán, rengetegen köszöntötték. Jókai élvezte a népszerűséget…
Jókai Mór szeme ibolyakék mosolygott, meglengette kalapját, kedvesen integetett a kezével. Voltak futó ismeretségei, amelyek évekig tartottak. Találkozott, mosolygott, köszöntötték, köszönt – sőt, néha pillanatra meg is állt és barátságosan parolázott. Azokkal azonban akiket szívből kedvelt, igen „keményen” bánt…
Egyszer Vadnay Károly sziszegve dugta zsebébe kezét, úgy megszorította Jókai.
– Ez még csak semmi – vigasztalta Bernát Gazsi –, hanem Jókai minap velem is kezet rázott, majd úgy megszorított a markában egy lázsiást, hogy az az ember ordított bele Körmöcön, aki kalapálta.
