Csinszka érdeme nem az, hogy jó feleség volt, érdeme az, hogy vállalta Adyt, betegségével, italozásával, durvaságaival, szexuális zavaraival. Számtalanszor megfogta az elbukó Adyt.
„El fogod hinni, hogy Csinszka beteljesedés és minden, és hogy én azt nem két napra hiszem – Mi lesz? – nem tudom ízlésem s küldetésem ellenére Jókai-regényhőssé kell talán válnom. Erdély, fiatal, rajongó lyány! a mi korunkban hisztérikának is nevezték, pedig nem egészen az. (…) Ha a kislyány mellettem van, akkor az ő álmainak méltó és méltóságos hőse tudok lenni. Úgy vélem, neki (mert neked is sikerült volna) lehet olyanná tennie, amilyenné akar…” – vallotta be egykori menyasszonyának, Dénes Zsófiának Boncza Berta iránt érzett szerelmét Ady Endre.
És Ady valóban igyekezett, amikor épp nem érezte gyengének és betegnek magát, mindent megtett azért, hogy fiatal feleségét boldognak lássa.
Egy alkalommal Ady egyik legjobb barátja, Franyó Zoltán udvarolni próbált Csinszkának. Oly módon próbálta vigasztalni a fiatalasszonykát, amiként hadnagyocskának illik egy szemrevaló szobacicust. Végzetes mozdulat volt.
Az asszonyka ezt elpanaszolta a férjének, aki azonnal kitiltotta Franyót. Az eset annyira megrendíthette Adyt, hogy több héten keresztül nem ivott egy korty szeszes italt sem.
Forrás: Péter I. Zoltán: Ady és Csinszka, Noran
