Szendrő Józsefet „könnyen” meggyőzték a fogyókúra feleslegességéről…
A Fészekben Királyhegyi Pál asztalánál mások mellett állandó vendég volt Agárdy Gábor, Darvas Iván, Inke László, Ruttkai Éva, Kálmán György, Latabár Kálmán, Latinovits Zoltán, Psota Irén, Szabó Sándor, Szendrő József, Tolnay Klári.
Közben Jani pincér kihozta a megrendelt vacsorákat. A korpulens Szendrő József fogyókúrás ételt rendelt, mert elhatározta, hogy két hónap alatt le akar adni tíz kilót, amivel Királyhegyi nem értett egyet. Kifejtette, hogy szerinte a kövérséget nemcsak megszerezni kell, hanem meg is kell tartani. A kövérség szép.
– Így igaz – vette át a szót Darvas Iván. – Melyik férfi vágyódik megsimogatni egy sovány nőt, akinek zörögnek a csontjai, és félő, hogyha hozzáér, szálka megy a kezébe.
– A számból vetted ki az igét – folytatta Királyhegyi. – Az emberek között vannak kicsik és nagyok, kövérek és soványak. Nem szabad a természet rendjébe belepofázni. Mi lenne az elefánttal, ha unná az ormányát, és olyan szeretne lenni, mint a zerge? Az elefántban az a szép, hogy ormánya van. A kövérség kerekét nem lehet visszafelé forgatni. A bálna is szebb, mint a keszeg vagy a giliszta. Szép az, ami kövér.
– Meg vagyok győzve! – mondta Szendrő. – Janikám, a párolt kelbimbó helyett hozzon egy töltött káposztát!
Forrás: Kalmár Tibor: A humor háza, Kossuth Kiadó
