Többször megesett Babitscsal, hogy verset álmodott…
Amikor felébredt csak arra emlékezett, hogy remek volt a vers, de egyetlen sorát sem tudta felidézni.
Érthető módon Babits Mihályt bosszantotta, hogy és újabb és újabb gyönyörűségek vesznek el az életművéből, ezért noteszt és ceruzát tett az éjjeliszekrényére, hogy gyorsan lejegyezhesse, ha felriad. Persze nem ébredt föl.
Feleségét, az ugyancsak költő Török Sophie-t kérte meg, hogy ha éjjel nyöszörögni hallja, azonnal keltse.
Néhány fölöslegesnek bizonyult próbálkozás után, egyszer valóban versálomból ébresztette fel. Félálomban azonnal papírra is vetette, ami eszébe ötlött az alvás alatt, s elégedetten dőlt vissza párnáira.
„Most végre fülön csíptem!” – nyugtázta magában. Képzelhetni megrökönyödését, amikor az álomszép verssel másnap szembesült.
„Iskolába, miskolába, eltörött a Miska lába” – olvasta a noteszlapon.
