Darvas Szilárd szerint mosoly és nevetés között nagy különbség van a színházban…
Darvas Szilárd asztaltársaságánál a nevetés kiszabadította a szellemet a palackból, mert erről mindenkinek megvolt a saját véleménye, illetve története.
Petrik fitogtatta műveltségét:
– Arisztotelész szerint az ember az egyetlen élőlény, amely nevetni képes, vagyis az ember egy nevető állat!
– Nevess csak, és mutasd magad! Stimmel – gonoszkodott Tardos.
Darvas Szilárd viszont egy Panksepp nevű tudós újabb tanulmányára hivatkozott, amely szerint az állatok is tudnak nevetni:
– Ott van például a majom.
– Szerintem az inkább csak mosolyog – vetette közbe Kalmár Tibor.
– Jó, jó, de ez a mosoly maradjon csak meg a majmoknak, az emberektől én az ilyen mosolyra nem tartok igényt – mondta Darvas.
Meglepetésünkre kijelentését így indokolta:
– Nálam az a néző, aki mosolyogni akar, az menjen a Nemzetibe! Nálam nevessen, hahotázzon, bruhaházva csapkodja a térdét, uram bocsá’ röhögjön! Ennél nincs szebb muzsika.
Tardos kontrázott:
– Nagyon igaz, ezt Woody Allen is tanúsíthatja, aki azt mondta: mindig hálás, ha nevethet, kivéve, amikor az orrán jön ki a tej.
Bánki Laci a sznobság szószólójaként félénken jegyezte meg:
– Aztán az ilyen nevetőizmokat csiklandozó stílus miatt tángál el benneteket a kritika.
Forrás: Kalmár Tibor: A nagy nevettetők
