Bram Stoker életében jelentős szerepet játszott a kor népszerű színművésze, Henry Irving, aki munkát ajánlott számára a Lyceum színházban, és akiről néhány emlékezetes vacsora után Drakula gróf alakját mintázta. Legalábbis bizonyos tulajdonságait…
A tehetséges színész, Henry Irving kortársai beszámolója szerint „mágneses erejével rabul ejtette a közönségét”, és az érte rajongó Bram Stoker életében is egyfajta vámpirikus szerepet játszott. Így adódott, hogy főhőse Irving jellemével legyen megáldva.
1876 decemberében Stoker elragadtatottan tudósított a színész dublini Hamlet-alakításáról, mire Irving vacsorára invitálta. Stokert annyira magával ragadta az est és a színész rögtönzött előadása, hogy valóságos hisztériás rohamot kapott a végén. Úgy kellett felpofozni, hogy magához térjen.
1890 márciusában egy Irvinggel közös egy nehéz vacsora (rákból készült étel) elfogyasztása utáni rémálomnak köszönhetjük Drakula megszületését. Stokert álmában vámpírhölgyek támadták meg, mindenáron meg akarták csókolni, de minél közelebb értek hozzá, a vágy felülkerekedett rajtuk, és inkább a torkának estek. A szerzőből ambivalens reakciót váltott ki az álom, nem tudta, hogy élvezi-e és izgatónak találja a helyzetet, vagy sem. Ám ekkor váratlanul megjelent maga Drakula gróf, és tomboló, sátáni dühvel azt mondta: „Ő az enyém! Őt én akarom!”
A vacsorákról szóló anekdoták valósak, ám valójában hosszú évek kutatása előzte meg a regény megírását – Stoker viszont soha nem járt Erdélyben. Leginkább Emily (de Laszowska) Gerard The Land Beyond the Forest c. útikönyvére támaszkodott, behatóan tanulmányozta Vlad Tepes, 15. századi havasalföldi vajda alakját, és a végső löketet az ihlethez a magyar orientalista, Vámbéry Ármin kelet-európai folklórról tartott előadása adta. De egyes feltételezések szerint Báthory Erzsébet alakja nagyobb hatást gyakorolt rá.
