Betty Carter Grammy-díjas amerikai jazz énekesnő karrierjét a jazz műfajt megújító bebop zene olyan nagyságaival kezdte, mint Charlie Parker vagy Miles Davis.
Betty Carter Grammy-díjas amerikai jazz énekesnő, a jazz first ladyje 15 éve, 1998. szeptember 26-án halt meg. 1929. május 16-án Lillie Mae Jones néven született a Michigan állambeli Flintben. A detroiti konzervatóriumban tanult, tizenhat évesen már együtt énekelt a jazz műfajt megújító bebop zene olyan nagyságaival, mint Charlie Parker vagy Miles Davis. Hivatásos énekesi pályáját 19 évesen kezdte Lionel Hampton nagyzenekarában, Lorraine Carter művésznéven. Később a ráragasztott „Bebop Betty”-ként folytatta, míg végül Betty Carterként jegyezte be nevét a jazz történetébe.
Carter imádta és tehetséggel művelte a bebop stílust, de Hampton zenekarának tagjaként is a maga útját akarta járni. Hampton tisztelte a tehetségét, az ellenszegülését viszont rosszul tűrte. Se veled, se nélküled kapcsolatuk két és fél év után, Carter zenekarból történt kilépésével ért véget. 1951-ben New Yorkba költözött, ahol klubokban – köztük a feketebőrű művészeknek bemutatkozási lehetőséget biztosító, híres harlemi Apolló Színházban – énekelt. A blues, a rhythm and blues nagyjaival (Muddy Waters, John Lee Hooker) lépett fel, saját bebop műsorát adta elő.
A jazz főáramlatán kívül eső stílusa nem hozott közönségsikert. Visszhangtalan maradt az akkor még ismeretlen Ray Bryant zongoristával 1955-ben felvett első lemeze, második, Gigi Gryce együttesével felvett albumát 1980-ig ki sem adták. 1958-ban kiadott első szólólemeze, az Out there elnyerte a szakma elismerését, de a közönséget még nem sikerült meghódítania.
A közönségsiker felé Miles Davis indította el, amikor Ray Charles figyelmébe ajánlotta a tehetséges énekesnőt. Együtt turnéztak, majd 1961-ben felvették a Ray Charles and Betty Carter című közös albumukat, rajta a listavezető és klasszikussá vált Baby It’s Cold Outside című dallal.
Betty Carter a csúcsra ért, és elhallgatott. New York környéki klubokban vállalt ugyan fellépéseket, de lemezfelvétellel nem próbálkozott. Amikor 1969-ben készen állt a visszatérésre, a lemezkiadók már nem voltak kíváncsiak rá. Jobb híján koncertfelvételekkel próbálkozott, a sikertelenség láttán végül 1969-ben megalapította saját lemezkiadóját, a Bet-Cart, amely 18 éven át kizárólagosan gondozta a felvételeit. Itt jelent meg 1979-es koncertfelvétele, a The Audience with Betty Carter, amelyet minden idők egyik legjobb jazz ének-lemezének tartanak.
A különleges énektechnikájáról, melodikus találékonyságáról ismert énekesnő fellépésein ismét uralta a színpadot, 1988-ban a Verve kiadó szerződtette. Még ebben az évben piacra dobták a Look What I Got! című albumát, amellyel Grammy-díjat nyert. 1990-es élő albumát, a Droppin things’-t és az 1992-es It,s not about the melody-t szintén Grammy-díjra jelölték.
Nagy figyelmet szentelt a feltörekvő nemzedéknek is, több tehetséges zenész felfedezése fűződik a nevéhez. 1993-ban elindította a Jazz Ahead nevű, ifjú dzsesszmuzsikusok szakmai fejlődését támogató művészeti programot, amely ma is működik.
1997-ben megkapta az amerikai Nemzeti Művészeti Érdemérmet, amelyet személyesen Bill Clinton elnöktől vehetett át. Kitüntetése évében Magyarországon is járt, a Szegedi Jazz Napokon lépett fel. 1998-ban, 69 éves korában rákbetegségben halt meg New York-i otthonában.
