Rubens, Ribera, Velazquez, Rembrandt, Vermeer, mind merített művészetéből. A 17. század egyik legnevesebb festője, aki sajátságos technikájával iskolát, sőt irányzatot is teremtett, 1573. szeptember 28-án született Michelangelo Merisi da Caravaggio néven.
„Extravagáns egyéniség volt, gyilkosságba is keveredett, ugyanakkor a keresztény vallás számtalan eseményének, személyiségének művészi megörökítője. Sorsüldözöttként emberi sorsa legalább oly nevezetessé tette már életében, mint művészi munkája. 1606 és 1608 között az igazságszolgáltatás elől Máltára menekült, ahol leghíresebb művei, sőt egyetlen szignált alkotása, a Keresztelő Szent János lefejezése született.”
450 éve, 1571. szeptember 28-án (egyes források szerint 29-én) született Milánó mellett, Caravaggióban Michelangelo Merisi da Caravaggio, a barokk festészet kiemelkedő olasz mestere. Apja, Caravaggio őrgróf tiszttartója és építésze meghalt, amikor a fia 11 éves volt. Az árva fiú a Tiziano-epigon Simone Peterzano milánói festő műhelyébe szegődött, majd 1590 körül Rómába ment. Ekkor már ismerte a lombard és velencei stílust, Moretto, Moroni, Lotto, Bassano művészetét, akik az idealizáló firenzei festészettel ellentétben közelebb álltak a természetes ábrázoláshoz. Útban Róma felé, Bolognában tanulmányozta a Carraccik, s a korábbi mesterek, Giotto és Masaccio műveit. Talán az ő hatásukra mérsékelte színes milánói technikáját és vad realizmusát.
Érkezésekor Rómát Michelangelo művészete uralta, a szellemi életre pedig a tridenti zsinat ellenreformációs lendülete hatott. Caravaggio a Campo Marzio szegényes vidékén telepedett le, sokat nélkülözött, eleinte G. Cesari műhelyében virágcsendéleteket festett. 1595-ben önállósította magát, s egy Valentino nevű képkereskedő révén kezdte árulni képeit. Valentino hívta fel Caravaggio munkáira Francesco del Monte bíboros figyelmét, aki aztán házába hívta a festőt s fizetést adott neki.
Már korábbi képein is egy sor újítást találni, ízlése, tudása, biztos kifejezésmódja ellentétben áll rendezetlen életvitelével. Modellre nem volt pénze, a Fiatal Bacchus, a Gyümölcskosarat tartó fiú, a Lanton játszó fiú és a Muzsikáló fiúk álcázott önarcképek – utóbbi négy alakja közül legalább kettő -, a római manierizmus alig érezhető rajtuk. A realizmus diadala volt ez, akár a Hamiskártyások – ilyen zsánerjelenet addig csak Németalföldön dívott.
E képek alapján, s Del Monte révén kapott megbízást 1597-ben a Francia Szent Lajos templom Contarelli-kápolnájának képeire. A Máté evangélista életéből vett jelenetek szakítottak a szentábrázolás hagyományaival, szociális szemlélettel párosult drámai realizmusa általános megdöbbentést keltett. A Máté az angyallal első változatán Máté úgy jelent meg, mint egy szántóvető, ezt a templom papjai oly kihívónak találták, hogy át kellett dolgoznia – nem gondoltak ugyanis arra, hogy Jézus is az utcáról hívta maga mellé Mátét. Az új változat konvencionálisabb, Máté munkáját egy lebegő angyal segíti. A Máté elhivatásán az adószedők pénzt olvasnak, Jézus másodmagával, fényözönben lép a terembe, hívó gesztusa Michelangelo Sistina-beli Atyaistenének teremtő mozdulatához hasonlít, s Máté döbbenten mutat magára: én? A Máté mártíromságán a hóhér éppen leteperi az áldozatot, miközben tanítványa elmenekül, a szemtanúk temperamentumuk szerint reagálnak a történtekre. A kavargó tömegben a festő önarcképe is fellelhető. Mindhárom képen sötétség van, melyen áttör egy fénysugár.
1602-re a festő „sztár” lett Rómában, rengeteg megrendelést kapott. A Santa Maria del Popolóban látható Szent Péter keresztre feszítése és Szent Pál megtérése, a Vatikánban a Sírba tétel. Drámai, mozgalmas kompozícióin Szent Péter ferdén, rövidülésben fekszik a kereszten, melyet három alak próbál felállítani, Szent Pál pedig egy ló alatt fekszik, amelyről a damaszkuszi úton leesett.
Mária halála című alkotását a karmeliták nem fogadták el a Szűz plebejus vonásai és meztelen lába miatt, a festményt Rubens tanácsára Mantova hercege vette meg, majd a Louvre-ba került. Az áhítatos Loretói Madonnából is botrány lett az előtér alakjainak piszkos lába s szakadt sapkája miatt.
Az egyháziak ellenállása mögött az akadémikus festők védekezése, a papság és a közönség egy részének konzervativizmusa állott. A művész hétköznapi, nehéz életű emberei nem hasonlítottak az ellenreformáció szimbolikus figuráihoz. Képeit teológiailag is támadták: a Kígyós Madonna lábát, miközben a kígyóra (a protestantizmusra) lép, Jézus nyomja le, ellentétben a hagyománnyal. Szent Pál megtéréséről hiányzik az Atyaisten – Caravaggio ugyanis közel állt Giordano Bruno elveihez: Isten az emberben és a természetben lakozik. Kései képei oldottabbak, festőibbek: a Dávidon és Az emmausi vacsorán nincsenek kemény árnyékok, lágyabb tónusai meghitt emberi viszonyokra utalnak.
A festő hírneve és vagyona nőtt, de kicsapongó életet élt, s indulatossága miatt számos incidensbe keveredett. Többször lecsukták, 1606-ban egy gyilkosság miatt Rómából Nápolyba menekült, itt festette a Madonna rózsafüzérrel és Az irgalmasság hét cselekedete című képeit. Később Máltára ment, a Keresztelő Szent János lefejezése a valettai dómban látható. Ezen az árnyék visszaszorult, az alakok kisebbek, a tér a börtönudvar, amely a festő lehetőségeinek korlátjaira utal. 1608-ban Wignacourt nagymester portréjáért felvették a lovagrendbe, de később egy incidens miatt kizárták, börtönbe került és ismét menekülnie kellett.
A szicíliai Siracusában festette meg Szent Lucia temetését a Santa Lucia templomnak, majd Messinában a Lázár feltámasztását és a Pásztorok imádását, Palermóban pedig a Krisztus imádása Szent Ferenccel és Szent Lőrinccel című képet. Bujdosása idején készült műveinek szelíd és finom szemlélete hatásosabban adja vissza az érzelmeket, mint a korábbi vásznak drámaisága.
A festő pápai kegyelmet várt, mert közbenjártak érdekében, de Nápolyban ismét kalandba keveredett, ezúttal őt késelték meg. Felgyógyulása után Porto Ercoléba ment, itt tévedésből lefogták. Mire kiszabadult, hajója elment Róma felé, minden vagyonával. A festő a betegség és sorscsapások szorításában összeomlott, egyesek úgy tudják, megölték, mások azt írták, visszatért Rómába, ahol maláriában halt meg. Egy 2001-ben talált irat szerint a Porto Ercole-i kórházban, tífuszban hunyt el, 1610. július 18-án. Július 31-én kegyelmet nyert a pápától.
Caravaggio a tenebroso, a sötét árnyékból előtűnő alakok szelektív, drámai megvilágításának mestere volt. Nem rajzolt, csak színeket festett, világító és nem világító színeket különböztetett meg. Fényei mágikus erejűek, fénysugara a perspektíva felfedezéséhez mérhető, dinamikus fényhatásai óriási érzelmi feszültséget hordoznak. Rubens, Ribera, Velazquez, Rembrandt, Vermeer, mind merített művészetéből.
