„Korunk eredendően tragikus, éppen ezért nem akarjuk tragikusnak látni.” D.H. Lawrence angol író, esszéista, a Lady Chatterley szeretője című, egykor botrányosnak számító regény szerzője idén 140 éve, 1885. szeptember 11-én született és 95 éve, 1930. március 2-án halt meg.
„Korunk eredendően tragikus, éppen ezért nem akarjuk tragikusnak látni. A világkatasztrófa utáni romokon élünk, s építgetjük új kis hajlékainkat, istápoljuk új kis reményeinket. Kemény munka: sima út nem vezet a jövőbe, kerülőket kell tenni, akadályokon kell átvergődni. Élni kell, még ha reánk szakadt is a mennybolt.” (D. H. Lawrence: Lady Chatterley szeretője)
D.H. (David Herbert) Lawrence 1885. szeptember 11-én született Eastwoodban, egy közép-angliai bányavárosban látta meg a napvilágot egy félanalfabéta, alkoholista bányász és egy művelt polgári családból származó tanárnő negyedik gyermekeként. A társadalmi és műveltségbeli különbözőség, az apa részegeskedése, a szegénység állandó konfliktus forrása volt a szülők között, a gyerekek többnyire heves és atrocitásba is torkolló viták szem- és fültanúi voltak. Ahogy Lawrence később egy barátjának írta, már születése óta gyűlölte apját, még az érintésétől is irtózott. Anyjával viszont gyengéd és bensőséges kapcsolata volt, s az ő biztatására kezdett el művészetekkel foglalkozni. A középiskolát egy ösztöndíj segítségével Nottinghamben végezte, majd 16 éves korában egy gyárban vállalt munkát, ám ezt tüdőgyulladása miatt abba kellett hagynia és szülővárosában lett diáktanár.
1906-ban beiratkozott a nottinghami egyetemre, ahol néptanítói képesítést szerzett. Ekkor már az irodalommal is komolyabban foglalkozott, első novellái a helyi újságban jelentek meg 1907-ben. Az egyetem elvégzése után Croydonba, London egyik külvárosába került tanítónak. 1909-ben egyik ifjúkori szerelme, Jassie Chambers elküldte Lawrence néhány nála lévő novelláját a kor neves írójának, Ford Madox Fordnak, az English Rewiew szerkesztőjének, aki megjelentette őket lapjában, s dicsérően nyilatkozott az ifjú tehetségről. 1910-ben meghalt súlyosan beteg anyja – ahogy az író erről később a Szülők és szeretők című regényében beszámolt, ő adagolta szándékosan túl az altatót, hogy megszabadítsa anyját a szenvedéstől.
1911-ben megjelent első regénye, A fehér páva nem aratott zajos sikert. 1912-ben megismerkedett élete nagy szerelmével, Frieda von Richthofennel, Ernest Weekly professzor német arisztokrata származású feleségével, aki ekkor már háromgyermekes családanya volt. Mindez nem gátolta a szerelmeseket, hogy elszökjenek, előbb Németországba, majd Olaszországba utaztak, ahol 1913-ban Lawrence befejezte a Szülők és szeretők című regényét. Nem sokkal ezután visszatértek Angliába, ahol Frieda elvált férjétől, s feleségül ment az íróhoz, aki – feladva tanári állását – immár csak az írásnak szentelte magát. A házaspár Cornwallban telepedett le, ahol nagy szegénységben éltek.
Kezdetben Lawrence filozofikus esszéket írt, majd elkészült a vidéki életről szóló két regényével, a Szivárvánnyal és a Szerelmes asszonyokkal. Mivel művei nyíltan szóltak a férfi és nő közötti lelki és szexuális kapcsolatról, obszcenitás vádjával elkobozták őket, illetve a Szerelmes asszonyokat 1920-ig ki sem adták. Az első világháború idején nemcsak úgymond szabadszájúsága, de pacifizmusa, nyíltan vállalt háborúellenessége is sok ellenséget szerzett neki, felesége német származása miatt is sokat zaklatták, s végül mint kémgyanús elemeket kitiltották őket Cornwallból.
A háború után kivándoroltak Olaszországba, egy ideig Garganóban éltek, majd legjobb barátjukkal, Aldous Huxley-val beutazták Itáliát és Franciaországot, utána Amerikába indultak, ahová némi kerülővel, Ceylon, Ausztrália és Mexikó érintésével érkeztek meg. 1924-ben egyik előkelő New York-i ismerősüktől megkapták az Új-Mexikó állambeli Taosban fekvő Kiowa Ranchet, ahol Lawrence a hozzá hasonlóan gondolkodó emberek kis csoportjából életközösséget szándékozott létrehozni. Ebben betegsége akadályozta meg: 1925-ben tüdővérzést kapott, az orvosok tuberkolózist állapítottak meg, s vissza kellett térnie Olaszországba. Utazásainak emlékét azonban több könyvben is megörökítette, így Ausztráliát a Kenguru, Mexikót A tollas kígyó című regényében.
Hazatérése után kezdte el írni mindmáig talán legismertebb regényét, a Lady Chatterley szeretőjét, amely végül 1928-ban magánkiadásban jelent meg Firenzében, és hamarosan ma már szinte elképzelhetetlen botrányt kavart. A botrány oka nem csak az volt, hogy a társadalmi konvenciók és különbségek elvetése mellett teljes nyíltsággal ábrázolta a nemi aktust, hanem le merte írni az élőbeszédben használt trágár szavakat is. Az angol és az amerikai hatóságok pornográfia miatt elkobozták a művet, amelynek csak igen erősen cenzúrázott változata jelenthetett meg. Harminc évvel később mondta csak ki előbb Amerikában, majd Angliában is bírósági ítélet, hogy a mű nem pornográfia, s csak ekkor jelenhetett meg cenzúrázatlanul.
Pedig az író célja nem a megbotránkoztatás, sokkal inkább a fennálló, prűd és álszent társadalom bírálata volt, mely elnyomja az ember természetes ösztöneit, igényeit.
A regény legismertebb filmváltozata 1981-ben az Emmanuelle szerepében feltűnt Sylvia Kristel főszereplésével készült, s érthető módon nem kifejezetten Lawrence társadalombírálatára, sokkal inkább az érzékiség ábrázolására összpontosított.
1929-ben az ekkor már súlyosan beteg író Dél-Franciaországba ment, ahol megírta az Apokalipszis című, a Jelenések könyvét kommentáló művét. 1930. március 2-án halt meg Vence-ban. Felesége Taosban kis kápolnát építtetett emlékére, s itt helyezte el az író hamvait is.
Noha legtöbben a regényíró és novellista Lawrence-t ismerik és olvassák, más műfajokban is figyelemreméltót alkotott. Több verseskötetet is közreadott, esszéket írt az amerikai irodalomról és az európai történelemről, pszichológiai értekezései is megjelentek (A pszichoanalízis és a tudattalan, A tudattalan fantáziavilág), színműveit is bemutatták, sőt festőként is jelentőset alkotott.
